Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)
kívüli fontosságára Métóságod elődjeinél reámutatni, ami természetes és nyilvánvaló olyan helyen, ahol 33 községből 5 község felesen magyar és német, míg a többi kizárólag német anyanyelvű, s a hol a lefolyt száz év óta bebizonyíthatóan a magyarság számaránya a fejlődés helyett nagymértékben visszaesett, s az említett 5 község azelőtt tiszta magyarsága lépésről-lépésre vesztette el többségét. Ugyancsak többízben mulattam már reá, hogy miként, kik által keletkezett itt a nemzetiségi kérdés, s a forradalom és kommunizmus alatt is, részben utána is miként fejlődött annyira, hogy annak jelentőségével komolyan számolnunk kell. Igen nagy gondot okozott és sok küzdelembe került eddig is a nemzetiségi érzés elfajulása ellen, s a magyar államnyelv jogai megóvásáért folytatott küzdelem, s az eddigi tapasztalatokból is megállapítható, hogyha a közigazgatás kicsiny serege nem áll őrt a nemzet természetes jogai mellett, úgy a mindinkább nagyobb hullámokat verő áradat elmerülésével fenyegetne bennünket. Ha azonban a segítség, a támogatás, a kormányzat erélyesebb rendszabályai még sokáig késnek, akkor a tömegben élő svábok szászokká való fejlődését semmi sem fogja megakadályozni. Egyedül, alig néhány lelkes magyar emberrel, nem érezhetem magamat eléggé erősnek egy ilyen áradat visszatartására: mert (tintával áthúzva a következő: bár legkényesebb kérdés a nemzetiségi kérdés) a tapintatos eljárás és folytonosan csak körültekintő magatartás nem elégségesek a védelemre, s ehhez a kormányzat részéről való cselekvés is mellőzhetetlen. Ha mi itt túllépjük a törvényesség határát, és valamely irányban is erőszakosan járunk el, akkor az visszatetszést szül, és az ellenállás megerősödését vonja maga után, ha azonban a kormányzat cselekszik, akkor az az alkotmányos és törvényes intézkedésben való megnyugvással jár, mert a nemzet rendelkezési jogát el kell ismerniük. Az előzményeket illetően szükségesnek találom Méltóságodat tájékoztatni afelől, hogy a forradalom alatt egy igen jelentékeny mozgalom indult meg a völgységi járás területén, az ú. n. Schábische Türkei egy német Gau alakítása iránt, amelyet később a szocialisták Szocialista Gau-ra óhajtottak átváltoztatni. A kommunizmus után pedig Bleyer Űr próbálkozott hazafiságot hirdető eszmék oltalma alatt itt gyökeret verni. Azonban sikerült ezen megmételyező irányzatok általános elterjedését megakadályozni, s hatását, ha nem is teljesen megszüntetni, mégis lényegesen annyira csökkenteni, hogy abból főleg a német nyelv kizárólagossága iránti hajlam maradt fenn azon mértékben, amint az agitáció egyes helyeken (Majos, Kakasd, Belacz, Tevel, Czikó) különböző mértékben talált fogékony talajra. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetiségi kisebbségek jogairól szóló rendeletet politikai érdekek és szükségletek szülték, s így lehetetlennek tűnik fel előttünk annak végrehajtása mindaddig, míg egy becsületes magyar érzésű tanító, pap, jegyző és egyéb tisztviselő van a járásban, azonban sajnálattal nélkülözzük a kormányzat részéről a bizalmas utasítást arranézve, hogy valóban meddig menetünk el a védekezés eszközeinek használatában. S hol van az a demarkátiÓ9 vonal, ahol a nemzetiség a nemzetet akarja absolveálni?
