Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)
nagybirtokost, császári és királyi kamarást; Dőry Frigyes gazdasági főtanácsost; dr. Perczel Béla nyugalmazott főszolgabírót, nagybirtokost; valamint Sztankovánszky Tibor nagybirtokost választották meg, lelkes közfelkiáltás közepette örökös tagnak. Ez a csoport volt hivatva arra, hogy a törvényhatósági bizottság működésében az állandóságot képviselje. Július 19-én jelent meg a megye hivatalos lapjában a 432 nevet tartalmazó lista a megye legtöbb adót fizető polgárairól. A lista élén gróf Apponyi Károly állt, aki 95 805,40 pengő adót fizetett, míg a 432. helyen Austerlitz Viktor dombóvári kereskedő volt 623,19 pengő adóval. Révész T. Mihály jogtörténész a listát elemezve a következőket állapította meg a listáról: „ . . . a névjegyzék számban legtekintélyesebb csoportját a vagyonos értelmiségiek alkották. A gyógyszerészek, orvosok, tanítók, ügyvédek, plébánosok, mérnökök stb. közül nem kevesebb mint 96 kapott helyet a jegyzékben. Ettől a számtól alig maradtak el a kereskedők, akiket 84-en képviseltek a listán. Természetesen egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a megye 69 földbirtokosa — meglehetősen előkelő helyen — szerepelni fog a listán. A legtöbb adót fizető iparosokat 29-en, az államapparátusban lévőket pedig 24-en képviselték a jegyzéken. A tőkés elemek közül 31-et, míg a földmívesek, kisbirtokosok és gazdálkodók közül 35-öt találtunk a legtöbb adót fizetők listáján." A választások nem voltak zavartalanok. Különösen az ozorai szociáldemokraták tevékenysége bosszantotta a megyei vezérkart. Az ozoraiak ugyanis megfellebbezték a választás eredményét — választási csalás miatt. A közjegyző tömegesen hívta be magához a választókat és előre kitöltött szavazólapokat nyomott a kezükbe; a csendőrök pedig a baloldaliaknak ismert személyektől elvették a szavazólapot, mielőtt azok leadhatták volna voksukat. Az ügy hosszan húzódott. Csak 1931-ben jutott a választókerület képviseletéhez a megyei törvényhatósági bizottságban. A megválasztott új törvényhatósági bizottság 1929. november 20-án tartotta meg alakuló ülését. Az ülésen a főispán köszöntötte az új (?) összetételű bizottságot. „ . .. képviselve van minden foglalkozás — mondotta —, képviselve vannak az erkölcsi és szellemi, valamint a gazdasági érdekek különfeleséget. Van itt főúr, földbirtokos, tisztviselő, pap, ügyvéd, tanár, mérnök, gyáros, kereskedő, iparos, kisgazda, van egyszerű munkás is". A felsorolásból úgy tűnhet, hogy egy demokratikus választási rendszer eredményeként demokratikus szervezet jött létre, amely lehetővé tette a társadalom minden rétegének tisztességes képviseletét. Valójában azonban ez nem így volt. S hogy állításunkat bizonyítsuk, szólni kell az úgynevezett „kisgyűlés"-ről, amely formáját tekintve racionális szervezet volt. Létrejöttének szükségességével a törvény indoklása is foglalkozott. Megállapította, hogy a törvényhatósági bizottság túlságosan nagy testület ahhoz, hogy a hatáskörébe utalt ügyek nagy tömegét teljes ülésben intézhesse, ritkán ülésezik, ugyanakkor sok ügy intézése nem tűr halasztást. Szükség volt tehát egy szűkebb körű testületre, amelyben az ügyek túlnyomó többségét gyorsabban lehet elintézni. De kik voltak a kisgyűlés tagjai? Eltekintünk a 24 név felsorolásától, csupán a már említett Révész tanulmány összegzését idézzük:
