Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A megye gyáripara, kézmű- és kisipara érezhető veszteségeket szenvedett a világháború alatt, fokozódtak nehézségeik a forradalmak idején és nem kedvezett számukra a belpolitikai helyzet a 20 évek elején sem. Tolna megyében az országos átlagot meghaladó volt a veszteség a munkások és az iparral foglalkozók körében. Amíg országosan a 20,1-ről 19,l-re, addig megyénkben 15,8-ról 13,5 százalékra esett vissza számarányuk az összlakossághoz képest. A nehéz viszonyok megfogalmazódtak a törvényhatósági bizottsági ülésen is 1920. decemberében, de nem volt jobb a kép, amit a belügyminiszteri rendelet vázolt fel: „...egyrészt a háború, másrészt az úgynevezett proletárdiktatúra által rendkívül mértékben sújtott hazai kisiparosság a magánépítkezések és egyéb vállalkozások szüneteltetése folytán a legnagyobb válsággal küzd. Ilyen körülmények között a hazai kisiparosság támogatása elsőrangú országos szociális gazdasági érdek, és pedig annál is inkább, mivel a kisiparosság műhelyeiben a nagyiparban felszabadult munkaerők nagy számban nyernének elhelyezkedést". Amint azonban 1921-ben konszolidálódott a belpolitikai helyzet, azonnal megélénkült a gazdasági életben a vállalkozói kedv. Igaz, ebben a periódusban sem alakultak nagy üzemek a megyében, inkább csak korszerűsítésre és üzembővitésekre került sor. A megyében alakult szövetkezetek, vagy feldolgozó telepek túlnyomó többsége közvetlenül a mezőgazdaságot szolgálta. Ekkor alakult meg az Országos Gyógynövényés Paprikakirendeltség Tolnán, és ekkor kértek engedélyt a Heigl és Szűcs motorüzemű malom létesítésére, amit a szekszárdi vasútállomás mellé kívántak telepíteni. Malmot kívánt üzemeltetni Szekszárdon Wolf Arnold is. 1923-ban Bátaszék község Rosenbert Mátyással lépett egyezségre, aki a község villamosítását a malommal kapcsolatosan oldotta meg. Szekszárdon a villanytelep modernizálására került sor. Nagyszékelyben a malommal kapcsolatban létesített villanyteleppel oldották meg a kÖzés magánvilágitást. Simontornyán szövőgyár kezdte meg működését részvénytársasági formában. Szekszárdon fehér tímársági telep létesült a Molnár Testvérek révén. A húszas évek első felében nemcsak új vállalatok keletkeztek, hanem a régiek egy része is újjáéledt. Ez az időszak az ipar számára a konjunktúra idejét jelentette. Erről tanúskodnak a korabeli statisztikák is. Talán legszembetűnőbb, hogy az ipari foglalkoztatottak száma 1920 —1930 között számottevő mértékben emelkedett. Visszaesés csupán a vas- és fémipar, a vegyészet és a sokszorosító ipar területén volt.