Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

JELENTÉS A FEHÉRTERROR KRÓNIKÁJÁBÓL — HENTALLER KÁROLY CIKKE A NÉPSZAVÁBAN Jelentés a fehérterror krónikájából. 1919. augusztus 11-én hajnalban a szegedi tiszti terrorcsapat egy különítménye (állítólag Rónay* százados parancsnoksága alatt) Simontornyára érkezett. Mindjárt reggel hozzáfogtak a szakszervezeti vezetők, vezetőségi tagok és direktóriumi tagok letartóztatásához. Délelőtt 9 óra körül bekerítették az ott lévő hajótelep műhelyét azzal a céllal, hogy a szakszervezet bizalmiját és az elnökét letartóztassák, s minthogy ezek nem voltak jelen, fenyegetőzések között a községbe visszatértek, ahol a különítmény egy másik része letartóztatásokat eszközölt. Ez alatt a grófi kastélyban az elfogott aktív századost és egy tengerész katonát, akik a Vörös Hadseregben szolgáltak, a legembertelenebb kínzásokkal vallatták. A századost, akinek Zay vagy Zalai** volt a neve. Rády százados még az előző napon fogatta el, mely alkalommal összekötözve, egy husánggal a legembertelenebbül összeverette, ezután egy kötelet adott a cellájába ezen szavakkal: ..Ezen holnap lógni fogsz." Ezen kínzásokat folytatták a szegedi tisztek délelőtt 11 óra 30 percig, akkor ezen két katonát a Sió partjára vezették, és ott négy tiszt agj^onlőtte. A századosról a csizmát, zubbonyt, és ékszert egy főhadnagy húzta le, kit ,.gróf" úrnak szólítottak. Ezek után a hullákat a helyszínen hagyták. Ezen idő alatt a községben letartóztatásokat eszközlő csapat egy része, egy százados vezetése alatt az összes szakszervezeti helyiséget felkutatta. Elvitték minden nyugtázás és magyarázat nélkül a szakszervezet pénzét, a tagsági díj befizetését nyugtázó bélyegeket, bélyegzőket és az összes szakszervezeti iratokat. A házmotozáskor a helyi csoport pénztárnokát több ízben revolverrel életveszélyesen megfenyegették. Egyebek között a házmotozást végző százados a következőket mondotta a pénztárosnak: ,,Ha még egy fillért elfogad a szervezet céljaira, agyonlövöm, hogyan lehetnek ilyen marhák, hogy még hagyják magukat ilyen gazemberektől vezettetni." Délután egy járőr a községben Weisz Lajost, a vas- és fémmunkás szervezet jegyzőjét felpofozta. A szakszervezeti jegyző, aki különben félkezű volt, ártatlanságának tudatában, minthogy legfeljebb bűne csak az lehetett, hogy .,zsidó" volt. a parancsnokságra ment tiltakozni a bántalmazás ellen. Ott nvomban elfogták, dróttal összekötözték ép kezét, úgyszintén egész testét ólmozott végű drótkötéllel összezúzták, s később felakasztották. Vele egyidejűleg ugyanilyen embertelenül végezték ki a helybeli munkástanács elnökét, Szabó Györgyöt, a földmunkás szakszervezet elnökét, Sándor Józsefet, összesen tizenötöt. A letartóztatottak nagy része egész nap folyamán összekötözve, kezükben azon kötéllel, amellyel felakasztották. Az elfogottaknak másik részét annyira összeverték, hogy egyeseket úgy kellett hazaszállítaniuk. A letartóztatottak között volt Lővy László zsidó fakereskedő László, Andor nevű fia, aki mint tartalékos főhadnagy küzdött majd az egész háború alatt a harctéren és több kitüntetésnek volt tulajdonosa. Ezen a napon úgy kerülte el a halált, hogy apja