Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

lék értékben, és 40 százalék kék és 60 százalék postatakarék pénzben (fehérpénz), sztrájkba léptek. Rendzavarás nem történt, (a) bánya őrzéséről intézkedtem, (az) általam vezetett tárgyalások eredményre nem vezettek. Katonaság kirendelését kérem. Hasonló táviratban (a) kormánybiztoshoz jelentést tettem." A sztrájkolok hajthatatlanok voltak, az „egyeztető tárgyalások", eredménytelenek maradtak. A nagymányoki bányafelügyelőség a járási főszolgabíróhoz intézett szeptember 9-i táviratában csak arról számolhatott be, hogy a helyzet továbbra is változatlan, a szivattyúkezelőkön kívül senki sem jelentkezett munkára. A bánya súlyos helyzetbe került. A felügyelőséggel együtt a főszolgabíró is kétségbeesett hangú táviratokat küldött az illetékesekhez. A sztrájk 1919. szeptember 14-én ért véget. Az új hatalom csak fegyveres erővel tudott úrrá lenni a bányászok mozgalmán. A munkások ellen Kaposvárról Nagymányokra vezényeltek egy páncélvonatot, 30 gyalogos katona ment Sásdról, a tolnai gyalogosszázad két géppuskával érkezett. Kivonult a környék mozgatható csendőrsége is. Ennyi fegyverrel szemben a nagymányoki bányászok tehetetlenek voltak. Az ellenforradalom fegyveres ereje — tíznapos sztrájk után — a munka felvételére kényszerítette őket. anélkül, hogy helyzetükön javíthattak volna. A POLITIKAI BERENDEZKEDÉS ÉS AZ 1920. ÉVI VÁLASZTÁSOK Forster Zoltán alispán 1919. október 14-i keltezéssel írta meg jelentését a megye közigazgatási bizottságához, amelyben beszámolt arról, hogy miként állították vissza az 1918. október 30. előtti közigazgatást Tolna megyében. ,, . . . augusztus 7-én a vármegye vezetését magamhoz vettem, s a központi tisztikarral. nyomban megkezdtük hivatalos működésünket." Ugyanekkor intézkedett arról is az alispán, hogy a főszolgabírák vegyék át a járási hivatalokat, helyezzék hivatalba a községi elöljáróságokat, illetve ahol szükség volt, ott személyi változtatásokat is eszközöljenek. A jelentések szerint a hatalom átvétele minden incidens nélkül történt. Azt is jelentette az alispán a törvényhatósági bizottság ülésén, hogy Pallavicini György őrgrófot Dunántúl kormánybiztosává nevezte ki a belügyminiszter, amelyről szeptember 6-án kapott értesítést a megye. A tőkés nagybirtokos rendszer politikai restaurálásában számottevő szerepet vállalt Bartal Aurél faddi földbirtokos, aki átszökve a demarkációs vonalon, csatlakozott a. szegedi kormányhoz, amely őt kormánybiztossá nevezte ki. Azt a feladatot kapta, hogy a Pécsett és környékén gyülekező ellenforradalmi erőket tömörítse. A szegediek utasítására augusztus első napjaiban tért vissza Tolna megyébe. Ezekről a napokról a következőket írta önéletrajzában: „Miután a szerb parancsnok részéről bizonyos garanciát bírtam kiforszírozni (melyek azonban nem lettek betartva), sikerült, ha jól emlékezem augusztus lr-3. között a megszállt Dunántúlon elhelyezett ern-