Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

mét a korábbi hosszabb, 9—10, a bányászaiban nemegyszer a 12 órás munkaidő vált általánossá. A béreket pedig a Tanácsköztársaság által megállapított bérek 50—70 százalékára szállították le. Váratlanul érte a magyar munkásosztályt a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése, a proletárdiktatúra megszűnése. A bonyolult helyzetet még áttekinthetetlenebbé tette a kortársak előtt a Peidl-kormány, amely proklamációjában arról szólt, hogy a tanácskormány lemondása nem jelent rendszerváltozást. A kormány ígéretet tett arra, hogy a burzsoázia minden kísérletét, amely a hatalom visszaszerzésére irányul, könyörtelenül elnyomja. Ugyanakkor a „szakszervezeti kormány" belügyminisztere, Peyer Károly augusztus 2-án szigorúan bizalmas utasítást küldött a főispánhoz: ,,A kommunisták menekülését meg kell akadályozni. Menekülők letartóztatandók". Súlyos vereséget szenvedett a magyar proletariátus 1919-ben. Noha sok volt a véráldozat, a munkásosztály nem adta fel harc nélkül a pozícióit. Rövid ideig a harcok még politikai jellegűek voltak, de hamarosan gazdasági jellegűekké váltak. E folyamat bizonyítására idézhetjük a megyei példát, A bonyhádi sortűz azért dördült el 1919. augusztusában, mert a lakosság nem akart a Horthy fővezérségével szervezett ..Nemzeti Hadsereg"-be bevonulni. Politikai jellegű volt a nagymányoki bányászok 1919. augusztus első felében vívott harca is, mint azt a kaposvári csendőrszárnyparancsnoksághoz intézett szászvári csendőrségi távirat írta: ,, . . . a proletárhatalom megszűnése miatt sztrájkmozgalmak észlelhetők, miértis kérem az elvezényelt négy csendőr visszavezénylését és még öt fővel az őrs megerősítését, mert polgárőrséget itt igénybe venni nem lehet, s a szomszédos nagymányoki kőszénbányában dolgozó 700 munkás a munkát folyó hó 11-én már beszüntette." Hétszáz nagymányoki bányász tett hitet a Magyar Tanácsköztársaság mellett 1919 augusztusában, és szállt szembe a hatalmukat és vagyonukat visszaszerző tőkésekkel. Nem tudjuk, miként végződött a Tanácsköztársaság megdöntését követő első, nagy tömegeket érintő Tolna megyei sztrájk. Tény, hogy néhány nappal később a bányászok felvették a munkát. 1919. szeptember 4-én újabb sztrájk robbant ki a bányászok körében. Ez már gazdasági jellegű volt. Ekkorra derült ki igazán, hogy a hatalomra jutott finánctőke a bányászok bérét 30 százalékkal csökkentette ... A részvényeseket és az államapparátust megdöbbentette a sztrájk. Azonnal intézkedtek, hogy a bányászokat a munka felvételére kényszerítsék. Már a sztrájk másnapján — szeptember 5-én — a völgységi járás főszolgabírája utasította a csendörséget: Bonyhádról 4—5 főből álló járőrt küldött ki a bányavidékre, hogy a rendet fenntarthassa, az esetleges „rendzavarásoknak" elejét vegye. Ezen a napon a főszolgabíró jelentést küldött az alispánnak. Idézzük a jelentést, amely fényt derít a sztrájk okára: „Jelentem, hogy tegnap este (a) nagymányoki bányamunkások azért, mert (a) társulat július és augusztusi hátralékos bért teljes egészében a kék pénzben nem hajlandó megfizetni, hanem csak 70 száza-