Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

helyi halóságokkal karöltve, megkezdjék a sorkötelesek sorozását. Meglehetősen sok forrás tesz említést arról, hogy a nemzeti hadseregnek ez a sorozása nem volt zavartalan, a lakosság nem engedelmeskedett a sorozó hatóságok rendelkezéseinek. A lakosság mérhetetlen ellenszenvvel fogadta a tiszti különítményt és megtagadta a sorozáson való megjelenést. Tolna megye ellenállt a fővezérség akaratának. A lakosságnak ezt a magatartását azzal magyarázták, hogy a „háttérben titkosan dolgozó bolsevista agitáció hazugsággal, hazafiatlan és lelketlen izgatással félrevezette egyes községek sorozásra behívott polgárságát, s azok részint a fenyegetés, részint izgatás folytán, több esetben pedig erőszakkal a behívási parancs dacára a sorozáson nem jelent meg" — olvashatjuk dr. Hagymássynak, a völgységi járás főszolgabírájának 1919. szeptember 7-én kelt, a községi elöljáróságoknak elküldött körlevelében. Talán még a fenti körlevelet fogalmazta a főszolgabíró, amikor a járás székhelyén, Bonyhádon, nem messze a főszolgabírói hivataltól, fegyverhasználatra került sor. Az eseményről egy korabeli csendőri jelentésben ezt olvashatjuk: ,.Folyó évi szeptember első napjaiban megtartott sorozások Bonyhádon és környékén a lakosság előtt nem voltak rokonszenvesek, s a katonai szolgálattól a német ajkú lakosság húzódott. Szeptember 7én pedig egy ilyen irányú szemrehányásból kifolyólag a lakosság Bonyhád főutcáján megtámadta az ottani fényképészt, kit a súlyos bántalmazástól a sorozó bizottsághoz beosztott katonák védelme mentett meg. de erre a nép a katonák ellen fordult úgy, hogy a rend csak kilenc egyén sérülését okozó fegyverhasználat útján lett helyreállítva . . ." Számottevően eltér a csendőrségi jelentéstől az alispáni jelentés, ami a fővezérséghez ment. Ebben az állt. hogy a járásban meghiúsult a sorozás. A járás székhelyén megjelent községek lakossága tiltakozott a sorozás ellen, követelte az ott lévő karhatalom leszerelését. Az alispán is értesült a lakosság és a katonaság közötti összetűzésről. Ismeretei szerint 3 személy megsebesült és ketten meghaltak. A Bonyhád környéki községek jegyzőinek jelentéseiből kiderül, hogy a sorozásban a lakosság újabb háborúra való készülést látott, s ezért tiltakozott ellene. A sorozás bojkottja természetesen nem korlátozódott a völgységi járásra. Volt ilyen a simontornyai járásban is. Már a bonyhádi sortüzet megelőző napon, szeptember 6-án a gyönki sorozóbizottság előtt Fischl Simon udvari lakos a fiatalok körében a sorozás ellen szólt, s ezért a sorozást végző tisztek elfogták és a helyszínen agyonlőtték. A CSÖKKENŐ ÉLETSZÍNVONAL — A MUNKÁSSÁG ELLENÁLLÁSA Az ellenforradalom győzelmével szinte egy időben indult támadás a lakosság csaknem minden rétegének életszínvonala ellen. A Tanácsköztársaság valamennyi szociális intézkedését hatályon kívül helyezték. Annak ellenére, hogy az országban hatalmas méretű — mintegy 150 ezres — munkanélküliség volt, a munkanélküli segélyek fizetését beszüntették. Az 1918-ban bevezetett 8 órás munkaidő helyett is^