Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

megjelent rendelet alapján megyénkben szeptember 18-án született meg az első ítélet. A rendelet szerint eljárhattak a Tanácsköztársaság minden tisztségviselője, fegyveres erőinek tagjai és támogatóik ellen. A gyanúsítottakkal szemben „alakszerű nyomozó eljárásnak" nem volt helye a per során a bírói ötös tanácsok ezzel az eljárással sorozatban hozták az ítéleteket a „községperekben" a volt direktóriumi tagok ellen. Ezeket a felelősségre vonásokat az utókor joggal tartja számon tömegperekként, hiszen csaknem minden esetben magas volt a vádlottak száma. A dunaszentgyörgyiek esetében 16, a Gindlicsalád és környéke ellenforradalmi lázadás leverésében való részvétel miatt 22, a tamási ellenforradalom leverése miatt 27 személyt fogtak perbe, míg a madocsai ellenforradalmi szervezkedés felszámolása miatt 48 vádlottat vontak felelősségre egyegy per keretében. A legnagyobb és leghosszabb politikai per, az úgynevezett Kövendy-féle per volt, amelyben 110 személyt ültettek a vádlottak padjára Szekszárdon. Súlyosak voltak az ítéletek. Számos életfogytiglani börtönt szabtak ki, gyakoriak voltak a 10 évet meghaladó börtönbüntetések is. Az ítéletek többsége 3—8 év közötti börtönbüntetést szabott ki a vádlottakra. A sietségre jellemző, hogy több hónapon át az 1918 novemberében született népköztársaság nevében hirdettek ítéletet az ötös tanácsok, holott mint ismeretes, az ellenforradalmi rendszer bűnnek tartotta már a polgári demokratikus forradalmat is, azt a forradalmat, amely meghozta az ország függetlenségét. Ennek a jogi abszurdumnak megszüntetésére később újabb bírói eljárást folytattak le a vádlottak—elítéltek ellen, és a dualizmus idején alkotott törvények alapján szentesítették, vagy módosították a korábbi ítéleteket. A börtönök zsúfoltak voltak. A mintegy 140 személyt befogadó szekszárdi fogházban gyakran 350—400 személyt is fogva tartottak, esetenként számuk megközelítette még az ötszázat is. Ezt a tűrhetetlen állapotot nemcsak a korabeli sajtó tette szóvá, de még Horthy embere, a kerületi kormánybiztos is aggodalommal írt egy jelentésében a rendkívül rossz elhelyezésről, a túlzsúfoltságról. A börtönben napirenden voltak a bántalmazások, s emiatt többen életüket is vesztették. Zsúfoltak voltak a járásbíróságok fogdái is. A pogromok mellett felhasználták az emberek vallási érzületét is. A kommunistaellenes hangulat szítására elrendelték, hogy — ha előbb nem lenne lehetséges — István király ünnepén mindenütt hálaadó istentiszteletet tartsanak, azon jelenjen meg testületileg a megye, a járás, a község vezetősége. Megesett, hogy éppen az istentisztelet utáni fokozott vallási érzülettől áthatott embereket használtak fel „népítéletek" kimondására. így történt ez a megyeszékhelyen is augusztus 10-én és 17-én. A MEGHIÚSULT SOROZÁS — SORTŰZ BONYHÁDON, KIVÉGZÉS GYÖNKÖN A különítményesek a sorozatos gyilkosság után augusztus végén elhagyták a megyét, de szeptember első felében visszatértek, hogy a