Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

köt — tiltakozásra késztették. A Tanácsköztársaság megdöntését követően a kommunisták, a tisztségviselők túlnyomó többsége nem menekült el. Hitték, hogy tettükkel igaz ügyet szolgáltak. Jellemző eset, hogy amikor a dombóvári kommunisták értesültek arról, hogy a járási főszolgabíró körözést adott ki ellenük, önként jelentkeztek a hatóságnál. Egy héttel később már halottak voltak. A paksiakat, a dunaföldváriakat, a tolnaiakat és másokat otthonukban tartóztatták le, és estek áldozatul a mérhetetlen terrornak. A restauráció legmegdöbbentőbb tette, volt a fehérterror. Friedrich miniszterelnök is szóváteszi ezt a hadügyminiszternek küldött átiratában: „Több oldalról veszem azon jelentést, hogy úgynevezett fehérgárdisták Tolna, Fejér és Veszprém megyék egyes részeiben a megyei hatóságok és a közönség legnagyobb felháborodását kiváltó önkényeskedést követnek el, sőt, népítéleteket provokálva, számos embert kivégeztettek". Ezt követően a miniszterelnök arról tesz említést, hogy az ilyen cselekedetek ártanak a magyar ügynek nyugaton, rossz fényt vetnek a magyar belpolitikai viszonyokra, és bizalmatlanságot keltenek a magyar hadsereggel szemben. „A hadsereg, illetve azok egyes parancsnokai figyelmeztetendők volnának, hogy saját felelősségükre ne ítélkezzenek és büntessenek" — javasolta a miniszterelnök. S mintha Horthy válaszolni kívánt volna a miniszterelnöknek, 1919. augusztus 28-án újabb utasítást adott a kommunisták elleni terror folytatására: „Az ország jövőjét erélytelen emberek, személyi szempontok, rövidlátó félénkség által kockára tenni nem engedem (...) Elvárom, hogy minden katonai parancsnokság és közigazgatási hatóság a leggyorsabban és legerélyesebben jár el mindenekelőtt a kommunizmus bűnöseivel szemben, másrészt népítéleteket megakadályoz. Amennyiben pedig akár hatóságok, akár egyes vezető állásban lévők gyámoltalan puhasággal működnének tovább, azokat állásukból azonnal fel fogom menteni, illetve a kormánybiztos útján rendelkezési állományba fogom helyezni." I Feltűnő a fővezér megnyilatkozásának felemássága. Rendelkezésének kettős taktikai vonala nyilvánvaló. Egyrészt hitelesíti és továbbra is igényli a katonai és a közigazgatás diktatúráját, másrészt elítéli az úgynevezett népítéleteket. Horthy jól tudta, hogy a különítményesek tevékenysége és a hatóságok erőszakos hatalma feltétlenül szükséges, ha a saját és a hatalomba visszajutott osztályok törekvéseit realizálni akarja. A tömegek megfélemlítésére szükséges volt a nyílt terror. A népítéletek elleni fellépés pedig a törvényesség megóvásának látszatát keltve jobbára a középrétegek megnyugtatására, a restaurált hatalomhoz való csatlakoztatását szolgálta. PEREK — GYORSÍTOTT ELJÁRÁSSAL A haladó gondolkodásúakkal, a forradalmárokkal való gyors leszámolás eszköze volt a gyorsított bírói eljárás. Az augusztus 19-én