Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

„Felsőnyéken és Fürgéden 1918. október 31-e után jöttek haza az orosz fogságból, s a forradalmat és az orosz bolsevizmust Kun Béla nedvével emlegetve terjesztik és hangoztatják: hogy »Magyarorszagon is csak akkor lesz jó, ha a bolsevizmus elterjed«. Gindlicsalád (azaz Tengelic) elöljárósága a következőket jelentette: ,,A hazabocsátott orosz hadifoglyok közül Bertalan János kistengelici kisgazda fiától hallottam a bolsevizmusról beszélni, aki ezen tanokat dicsérte és helyesnek találta". Miért lett eredményes a hazatért volt hadifoglyok agitációja? A többi között azért, mert ők személyesen látták, tapasztalták, hogy a magyarországihoz sokban hasonló társadalmi bajokat miként orvosolta 1917—1918-ban az orosz forradalom. Az agitáció hitelt érdemlő adatokra épült. Nem volt nehéz ráébreszteni a dolgozó tömegeket arra, hogy csak forradalommal lehet a helyzeten változtatni. Különösen akkor erősödött fel ez a nézet, amikor a lakosság a saját tapasztalatából győződhetett meg arról, hogy a liberális koalíció nem tud, vagy nem akar eleget tenni a nép várakozásának, nem változott a gazdasági helyzet, nem volt munka, folyamatosan romlott a közellátás, késett a földreform, s tovább fokozódott a nyomor. Az őszirózsás forradalom széles népi egységen bontakozott ki. A munkások és a parasztok mellett érdekelve volt abban a városi kispolgárság, a hivatalnoki réteg, az ,,úri középosztály" nagy többsége sőt még a tőkések számottevő hányada is kifejezetten kívánta a változást. Károlyi Mihály és kormánya mögé éppen az érdekközösség miatt sorakoztak fel. Ugyanis az egyes osztályoknak, rétegeknek a kormányprogramban megfogalmazott érdekei mellett megtalálhatók voltak az egész társadalmat érintő általános követelések is, mint a háború befejezése, a béke megteremtése, a termelés, a munkalehetőség, a szociális kérdések megoldása. Ez a forradalmat győzelemre vivő széles népi egység azonban fokozatosan felbomlott. A győztes forradalmat követő hetek-hónapok szinte egyetlen társadalmi csoportnak sem váltották be a reményeit. A KÖZELLÁTÁS GONDJAI Hiányzott a só, a gyufa, a petróleum, a textil, a lábbeli és az élelem, különösen a gabona. A megye sem rendelkezett ezekből tartalékkal. 1918. december 27-i alispáni jelentés szerint a gabonával, liszttel ellátatlan lakosok száma 94 264 fő volt a megyében. Ehhez még hozzá kell adni, mintegy 6—8000 főt, akik visszatértek a frontról és részükre nem volt biztosítva a fejadag. Tehát összesen mintegy százezer személy ellátásáról kellett volna gondoskodni a központi készletek terhére. Ehhez 123 883 mázsa gabonára lett volna szükség — de ennek még a felével sem rendelkezett a megye. Az alispáni jelentés szerint mindössze 56 310 mázsa gabona állt rendelkezésre. A hiány már előre nyilvánvalóvá tette a közellátási zavarok elkerülhetetlenségét. Jogos volt például a döbröközi nemzeti tanácsnak az a megállapítása, mely szerint a közellátás