Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

. . . zavarok előtt áll. A kenyérmag január 31-ig volt biztosítva, ma az ellátatlanok liszt nélkül állnak." A lisztnélküliség egyidejűleg kenyértelenséget is jelentett, hiszen akkoriban a házi sütésű kenyér biztosította a családok szükségletét. A kenyér- és liszthiány pedig éhezést jelentett, mert a családok étrendjében központi helyet foglalt el a kenyér és a tészta. Ezeknek ismeretében könnyű megérteni, hogy a forradalom falusi eseményei között szinte minden községben és pusztán számottevő jelentőségű volt a malmoknak, a magtáraknak elfoglalása és az ott talált gabonának, lisztnek a szétosztása. A szétosztás a legtöbb esetben tervszerűen történt, kinek-kinek az ellátatlan családtagok számától függően mértek. Miszlán például külön bizottságot hoztak létre, s ez biztosította a tervszerűséget, a szervezettséget. így volt lehetséges a megtalált készletek demokratikus szétosztása. Madocsán az ellátatlan lakosságot trombitaszóval hívták össze és megfelelő összeg megfizetése ellenében adtak búzát, rozsot, vagy árpát. A búzáért 75, egyéb gabonaneműekért 62 koronát kellett fizetni mázsánként. Itt is csak az ínségesek kaphattak gabonát. Ilyen közellátási viszonyok mellett nyilvánvalónak tűnik, hogy a megye nem tudta teljesíteni a központi igények szerinti beszolgáltatási kötelezettségét. Emiatt a kormány feketelistára helyezte a megyét. Az alispán a főszolgabírákhoz küldött körlevelében erről a többi között a következőket írta: ,,. . . kormányintézkedés történt, hogy a vármegye közönségétől is mindaddig, amíg a beszolgáltatás nem történik, az ipari cikkek, közöttük a só és cukor, azonkívül a dohányáruk is megvonassanak". AZ MSZDP ÉS A SZAKSZERVEZETEK Azok a viszonyok, amelyek a gazdasági és politikai életet jellemezték 1918—1919-ben, kedvezően hatottak a munkásság és parasztság szociáldemokrata jellegű szervezkedésére. A megyében is tapasztalható volt, hogy a szociáldemokrata pártszervezetek, valamint a földmunkásszakszervezetek tevékenysége megélénkült, gyors egymásutánban alakultak ilyen szervezetek. Taglétszámuk is hihetetlen gyorsan emelkedett. 1918 októberétől 1919 márciusáig több mint 30 községben jött létre szociáldemokrata pártszervezet, s egy korabeli kimutatás szerint a tagok létszáma hihetetlenül magas, 28 637 volt. A korabeli adatok szerint 1918 novemberben a szociáldemokrata páitnak új szervezete alakult Bátaapátiban, Dunaföldváron, Mórágyon, Hőgyészen, Váralján, Deesen és Diósberényben. Decemberben újabb szervezetek kezdték meg működésüket, éspedig Hanton, Kismányokon, Károly-pusztán, Izményben, Alsónánán, Mözsön és Ozorán. A szervezkedés januárban folytatódott, ekkor jött létre az MSZDP helyi szervezete Murgán, Mázán, Kecsege-pusztán, Nagykónyiban, Nagymányokon, Rácegresen, Győrén, Kisdorogon, Dunaszentgyörgyön, Kistengelicen, Sióagárdon és Majoson. Februárban az őcsény-szőlőhegyi, az adorjánpusztai, a gyönki, a simontornyai, a várdombi, a pincehelyi, a regölyi, és a dunakömlődi szervezettel gyarapodott az MSZDP-szervezetek listája.