Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)
például, hogy a szekszárdi munkástanács átiratban értesítette a' helybeli nemzeti tanácsot november 4-én, a megalakulása napján, hogy a nemzeti tanács ülésein képviselteti magát, azt is közölte, ha a munkásság zöme hazaérkezik a frontról, kiegészíti létszámát úgy, hogy az a nemzeti tanács létszámával egyenlő legyen. • A helyi munkás-, paraszt és katonatanácsok többsége csak 1919. február végén—március elején alakult meg a megyében, de nem egy esetben létrejöttük áthúzódott a Tanácsköztársaság első egy-két hetére is. Ebben az időszakban alakult meg a kisszékelyi, a diósberényi, a mözsi, a váraljai, az izményi, a mucsfai, a pincehelyi, a tolnai, a nagyszékelyi munkás-, vagy paraszttanács. Ezek a tanácsok még nem a választási törvény alapján jöttek létre, megalakulásuk rendszerint kisebb-nagyobb létszámú népgyűlés keretében történt. A 20—30 tagú testületek élére elnököt, alelnököt, gyakran pénztárost és jegyzőt választottak. A tisztségviselők csoportját gyakran direktóriumnak nevezték. Általánosítható tapasztalat, hogy csak nagyobb településeken alakult meg mind a három (munkás-, paraszt- és a katona-) tanács, a kisebb községekben rendszerint csak egy, a paraszttanács (gyakran falusi tanács néven) jött létre. A különböző hatalmi-önkormányzati szervek között kezdettől fogva éles ellentétek állottak fenn. Ott, ahol a községi képviselőtestület mellett jöttek létre a forradalom új szervei, ott a képviselőtestületek körömszakadtig védték jogkörüket, hatalmukat, s igyekeztek megakadályozni, hogy az új szervek szerephez jussanak. A forradalom új szervei csupán egyik eszközként kívánták céljaik elérésére felhasználni a képviselőtestületi üléseken való részvételt és az ottani szavazati jog kivívását. S mert tudták, hogy ez csak rendkívül szűk lehetőséget biztosít számukra, ezért más harci eszközöket is alkalmaztak. A tömegek mozgósítására a kívülről történő nyomás volt a legsikeresebb eszközük. Sztrájkok esetén ők fogalmazták meg a követeléseket, ők határozták meg a munka felvételének feltételeit. Gyakran sikerült megakadályozni a képviselőtestületek által hozott határozatok végrehajtását. Több helyen a katonatanács volt az, amely a forradalmi vívmányok védelmében biztosította a rendet, háttérbe szorítva a fegyveres nemzetőrséget, és polgárőrséget. Levéltári források tanúskodnak arról, hogy a hatalmukat vesztett községi bírók és jegyzők, valamint a járási főszolgabírók gyakran tettek panaszt emiatt a főispánnál — különösebb eredmény nélkül. A főispán is elveszítette tényleges hatalmát. A HAZATÉRT HADIFOGLYOK TEVÉKENYSÉGE A politikai élet fontos tényezői ebben az időben az Oroszországból hazatért volt hadifoglyok, akiknek meghatározó szerep jutott az 1918—1919. évi magyarországi eseményekben. A tömegeknek spontán megnyilvánuló elégedetlenségében, megmozdulásaiban mind erőteljesebben éreztette hatását az ő politikai, szervező tevékenységük. A hatóságoknak az a törekvése, hogy megakadályozzák a volt hadifoglyok tevékenységét, eredménytelen maradt. A felsőnyéki bíró az ő tevékenységükről tájékoztatva a főszolgabírót, így írt:
