Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A megyében két helyen volt nyílt fellépés az egyház ellen. Sióagárdon Szabó Dezső plébános ellen intéztek támadást a volt oroszországi hadifoglyok. 18 fegyveres személy törte be a plébánia valamennyi ablakát. A pap elhagyta a községet. A támadásra az adott okot, hogy a plébános a hadba vonultak után is könyörtelenül beszedette a párbért. A kajdacsi Dréher Arnold pap szérűskertjét gyújtották fel. A hatóságok — a tömegmozgalmak lecsillapodása után — nyomozást rendeltek el, hogy felelősségre vonhassák az eseményekben részt vett személyeket. A lakosság mind feszültebben figyelte a hatóságoknak ezt az akcióját, s esetenként olyan fenyegető magatartást tanúsított, hogy a nyomozást félbe kellett szakítani, illetve végleg abba kellett hagyni, fgy történt ez Tamásiban is, ahol a felfegyverzett nemzetőrség 35 főnyi küldöttsége szólította fel a járási főszolgabírót a nyomozás beszüntetésére. A fegyveres konfliktustól félve, a főszolgabíró kénytelen volt engedni. Korábban talán soha nem volt annyi fegyver a lakosság kezében, mint 1918 őszén. Különösen Pakson, Tolnán, Szekszárdon, Pincehelyen, Dombóvárott, Tolnanémedin és Simontornyán volt sok engedély nélküli lőfegyver a község lakóinál. Ezeket alkalomadtán használta is akarata végrehajtásakor. Több esetben fegyveres összecsapásra került sor a nemzetőrség és a felfegyverzett lakosság között. Helyenként anynyira feszült volt a helyzet, hogy statáriumot rendeltek el. Az új hatalom igyekezett összeszedni a fegyvereket — kevés sikerrel. A polgári demokratikus forradalom miatt bekövetkezett hatalmi változás nem vont maga után számottevő személyi változást a megyében a legfelső szintű közigazgatásban. Mindössze a főispán-kormánybiztos személye változott, dr. Mayer Gyula lett a kormány képviselője. Helyén maradt az alispán, továbbra is betöltötték funkcióikat a járási főszolgabírák, megmaradtak a községi bírák is, és több községben helyükön maradhattak a jegyzők és a főjegyzők is. • AZ ÜJ HATALOM SZERVEI: A KÉPVISELŐTESTÜLETEK, A MUNKÁS—PARASZT ÉS KATONATANÁCSOK, VALAMINT A NEMZETI TANÁCSOK Bonyolult helyzet alakult ki a helyi önkormányzati-hatalmi szerveknél. Változatlanul megmaradtak a községi képviselőtestületek, bár egyrészük — személyi változás nélkül — felvette a nemzeti tanács nevet. Tagjaiknak 40 százaléka a lakóterület leggazdagabbjai voltak (virilisták), de a választott személyek többsége is a vagyonosabb osztályok tagjaiból került ki. Az új hatalmi viszonyoknak jobban megfeleltek azok a községi nemzeti tanácsok, amelyek új szervként jöttek létre és gyakran a képviselőtestületek ellenlábasaként működtek. S megszülettek egy leendő újabb hatalom szervei is, a munkás-, paraszt- és katonatanácsok. A dolgozók hatalmát megtestesítő tanácsok novemberben és decemberben csak néhány helyen alakultak meg a megyében, de megjelenésük pillanatától azonnal követelték a hatalomból való részesedésüket. Ezt tükrözi