Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

VIIl/32 1905. július 2. A TOLNA VÁRMEGYE RIPORTJA AZ ARATÖSZTRÁJKRÓL Elérkezett az aratás várva-várt ideje, midőn a szántó-vető egész évi ne­héz és türelmes munkájának gyümölcsét takaríthatja be az aranykalásszal ékes rónaságról. De az idén kaszapeng és helyett szuronyok villognak, sortüzék ropo­gása hallatszik a vetésekről és piros vér párolog a dúsan termő hantokon. A gazdák réme: az arató-sztrájk kitört Tolnavármegyében és minden jel .arra mutat, hogy bár az idén a termés rendkívül jónak mutatkozik, a szerző­dött aratÓHmunfcások a kiikötött 1/11-ed rész helyett l/8-adot követelnek; továb­bá, hogy a sztrájk bevitetett az éves gazdasági munkások soraiba, akik nemcsak szegődményük kétszeresét követelik, hanem a munkát is megtagadják és végül, hogy a sztrájkolok munkában álló társaikat dolgozni nem engedik és nagy csapa­tokban gazdaságról gazdaságra járva bujtogatják munkástársaikat és őket fe­nyegetésekkel és túlzott ígéretekkel sztrájkra kényszerítik. Hogy ily körülmények között az érdekelt földbirtokosok és bérlők, akiknek egész évi jövedelmük kockásra van vetve és a szerződésszegő, vagy erő­szakoskodó munkások önkényétől függ — hatósági támogatást kérnek, és hogy a hatóság részint katonai erőt vesz igénybe, részint pedig messze földről hoz megbízható arató munkásokat és .a vagyon ós életbiztonságot veszélyeztető moz­galom megfékezésére a legnagyobb erólylyel ós szigorúsággal jár el, — érthető és a legteljesebb mértékben helyeselhető. A sztrájk-mozgalom váratlan kitörése óta Döry Pál alispán és a köz­ponti tisztikar, nem különben a fenyegetett dombóvári, simootornyai és tamási járás közigazgatási tisztviselői állandó készenlétben vannak. Az alispán in­tézkedésére folyó hó 26-án jelentek meg a fenyegetett pontokon az első katonai kirendeltségek ós ma már a fenyegetett három járásban 1700 katona és nagy­számú csendőr van elhelyezve. Az eljáró közegek körültekintésére vall, hogy bár a kedélyek igen izgatottak és a felbujtott munkások több helyen a lábon álló termést elpusztították, összeütközés a katonasággal eddig nem volt és a csendőrség is csak két ízben: Medgyes-pusztán és Ozorán használta önvédelem­ből fegyverét. Valóban szomorú eset, hogy a fölbujtott nép vére hullásával pe­csételi meg hiszékenységét és erőszakosságát, melynek ellenében kevés vigaszt nyújthat az a tény, hogy a bujtogatókat a hatóság tömegesen fogdossa össze és szállítja börtönbe. Megengedjük, sőt jól tudjuk mi mindnyájan, hogy igen nehéz a földmunkás helyzete. De azt is tudjuk, hogy az arató-munkásnak 'aránylag jó keresete van. A hiba csak az, hogy az aratás után nincs földműves munka, a munkások télen át nem kereshetnek. Ez azonban nem jogosíthatja föl a földmű­ves munkást arra, hogy arató-szerződését megszegje, vagy a munkát adó föld­birtokost 'kizsarolja, vagyonában, jövedelmében tönkre tegye. Reméljük, hogy a közigazgatási tisztviselők odaadó ébersége meg fog­ja akadályozni, hogy az arató-sztrájk gazdatársadalmunkra végzetessé legyen. Erély és körültekintés, a birtokos elem jogos érdekeinek megvédése és a nép helyzetének méltányos megítélése lehetővé fogjiák tenni a nehéz feladat eléré­sét, de ha ezt elértük: legelső gondunk legyen a földműves-munkások helyzeté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom