Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

miszerint következő csárdák eltőrlesztése iránt illető helyen a szükséges intézkedéseket meg tenni méltóztatna úgymint: l

ör Szakály és Tamási kőzt magánosson álló úgynevezett Regőlyi csárda, innét támadtottak és f egyvereiktül meg fosztottak mult évi karácsony táján egy csendőr és egy foglár Kormos István és 6 szokott katona által. 2

or A Dombóvár mellett fekvő Perekaczi csárda, mellyben már számos kujtorgók elfogattak, és mellyrül a többszeri vizsgálatokból bizonyos, hogy ez gyülhelye a Baranya, Somogy és Tolna megyei csavargóknak. 3

0r A Dőbröntei csárda Ozoráról Szokolyra vezető uton. Ez volt tanyája Nagy Pistának, és Gőgös Jósefnek a kik ezen csárdából két kocsin utazó Értényi lakosokra lövöldöztek, és ez eset után a csendörek által elfogattak. 4

er A Megyeri csárda Konyiból Ireghre vezető útvonalon. Alig múlik hét, hogy abban kujtorgók és emberi társaságot kerülő gonosztevők be nem szállanának. Itt fordultak mily gyakran Maritty Jósef és Petty Kis Kováts István,, még végre a csárda bérlőjétől nálam elárulva elfogattak. 5

ör A Bedegh mellett fekvő Bedeghi csárda melly végtül fogva, leginkább pedig jelen időben Kormos banda tagjai által annyira zsaroltatott, hogy kéntelen volt a bérlője a csárdát ott hagyni. Ezen csárdáknak tulajdonossá Herczeg Esterházy Pál. Miután a legszomorúbb tapasztalás mutatja, hogy e kerületben a kőzbátorságot az alig 3/4 év leforgása alatt tőrtént 4 egyéneknek kivégeztetése és két haramiának halálig való üldöztetése által még most sem jött helyre és a gonosztevők ezen leg borzasztóbb példák által sem vissza rettenthetek, nem marad egyébb hátra mint az elősorolt valóságos bünfészkek eltőröltetését Nagyságodnál tisztelettel szorgalmozni olly reménységben, hogy ezen rendszabály a kívánt sikerhez a személy és vagyon bátorság biztosittásához vezetni fog. Szalay György közig, főbiró FORRÁS: TmL. Cs. kir. Megyehatóság iratai 1209/1851. Tisztázat. JEGYZET: Ez év május 20-i l<209. számú jelentésre, melyben tekintetességed a dombóvári körzeti biztosság területén található valamennyi csárda Szalay György főbíró által jelzett okokból, a közbiztonságot veszélyeztető csárdák lerombolását javasolja, az 1819. április 10-i 6867 sz. helytartósági rendelet (Intimât) alapján; a magas helytartóság e hó 20-i 0440. számú rendelete értelmében a következőt válaszoljuk: jóllehet az idézett rendeletben elrendelték az e fajta magányos csárdák lerombolását, azt azonban az elmúlt több mint 40 évben nem hajtották végre, s ennek végrehajtása jelen viszonyok között általánosan már aligha engedhető meg, miután a csárdák száma azóta jelentősen megnövekedett, fennállásuk lakatlan vidékek végtelen távolságain, melyeken találhatók, egyaránt szükséges a vidék kultúrája, az utazók és kormány szolgálatában álló szervek számára, és felügyeletük az immáron nagyobb népsűrűség, a megerősített biztonsági szervek mellett, ha a hatóságok teljesítik kötelességüket, könynyen megvalósítható, anélkül, hogy szükséges lenne a korábban más viszonyok között kibocsátott rendelet vérgehajtására gondolni. Ha a különleges viszonyok egyes csárdák lerombolását, tekintettel elhelyezkedésükre, rendőri szempontból elkerülhetetlenné tenné, akkor az okokat előzetesen konstatálva, esetről esetre kell dönteni. Sopron, 1851. június 2i5. A kerületi főispán hivatalos távollétében Markovich kerületi tanácsos FORRÁS: TmL. Cs. kir. Megyehatóság iratai 1209/1851. Tisztázat.