Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

badosság emberei. — Néhányan — ha fenyítékkel eleje nem vétetik — az egész népet — sőt más helységeket is meg rontanak, azt hiszik, hogy a' szabadság ideje alatt elkövetett merényleteikért sem kaptak büntetést, most is ha ugy cselekszenek, e' tételek is semmibe megy, sőt a' népnek kedves például szolgál. — illyen: Köszörűs Jósef volt esküdt, a' ki az Uraság szép vetett lóherjenek meg etetésére nyíltan szabadságot adott, — az őriző csősznek kutyáját agyon lőtte, és magának a' Csősznek is Ígérte — ha ellent szóll. Tót Jósef volt esküdt — az itt lévő berezegi vadász várat ostromolta — éjfélkor többed magával bé törni törekedett, és még éppen jelenvaló időben is féketlenségét gyakorolván 70 forintnyi erdei kártétel 's falopás megtérítéssel terheltetik. Tőbb és még igen sok vagyon hátra, csak mély alázattal esedezünk — a' kővetkező rosznak meg gátlása tekintetébül, hogy minket meg halgatni — és szóval való előadásra engedelmet adni méltóztassék, mellyeknek még nagyobb kifejtésére és próbájára —• melynélkül csendesség és nyugodalom nehezen lesz, itt a' hely szintén tartandó vizsgálatot elrendelni szinte méltóztassék. Oszlopolása alá hajtott alázattal maradunk Nagyságodnak legkissebb szolgái: Turbók Jósef Biro Ketskés Jósef Esküt Horvát Ferentz Esküt FORRÁS : TmL. Cs. kir. Megyehatóság iratai 1050/1851. Tisztázat. VI/21 1851. március 8. A DOMBÓVÁRI JÄRÄS FŐBÍRÓJA JAVASOLJA A MEGYEFÖNÖKNEK, HOGY KÖZBIZTONSÁGI OKOKBÖL ROMBOLJANAK LE CSÁRDÁKAT Számos évi tapasztalásom utánn azon meggyőződésre jutottam, miszerint egyik legfőbb oka annak, hogy a kerületben a a személy és vagyon bátorság öszve hasonlítva e megye többi járásaival olly nagy mértékben veszélyeztetve vagyon, a sok magánosson elhelyheztetett csárdákban rejlik. Ha egy részrül ezen csárdáknak fenttartása tekéntve a helybéli környülményekre a Helységeknek egymástoli távol néha 2 és 3 órányi fekvésére mint az utasok állapodéi és meg nyugvási helye nemül eg pártoltató volna, de ha más részrül a mérlegbe vétetik, hogy ugyan ezen csárdák főképp az újabbi időben, mellyben a katonaságtól! meg szökés, az az előtti bujkállás illy gyakori, mindenféle csavargók és rablók menedékhelyei és gyülpontjai, annyira, hogy ezek most valóságos haramia barlangokká a honnét a békés utasok meg támadtatnak, és olly búvó helyeké váltak, hová az üldözőbe vett rablók menekülnek, nem lehet el nem esmérni, hogy ezeknek további meg maradása a közönségre nézve leg nyomasztóbb, és hogy azon csekély hasznot, mellyet az utasnak is talán a tulajdonosnak is nyújtanak, sokszorosson felülmúlja ártalmosságok a közbátorság szempontjából. Ezen indokok által vezetve, bátorkodom Nagyságadat megkérni,