Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

esi szandzsákbég hadjárata volt, amely során Simontornya, Ozora, Döbrököz — vagyis a Kapós völgye és ezzel Tolna megye középső és nyugati fele — került török uralom alá. A megye teljes török megszállása több éves csatározások után, 1555. augusztusában Koppány várának elfoglalásával vált véglegessé. A törökök Tolna megyei helyőrségeiről különböző évekből zsold jegy zekék maradtak fenn, amelyekből megtudhatjuk, hogy 12 erődített helyen, átlagosan 20—200 katona tartózkodott itt. A legmagasabb 200 fő körüli létszám csak a három legjelentősebb várban, Szekszárdon, Simontornyán és Koppányban volt, de a török katonai alakulatok folytonos átvezénylése és csapatmozgása a létszám állandó változását idézte elő. Egy időben a megye területén tartózkodó török zsoldos katonaság, a janicsárok, tüzérek, nehéz lovasok, gyalogosok és a martalócok létszáma összesen ezer főt tett ki, de ezt a létszámot a török tímár-birtokos szpáhi lovasság egykorú leírások alapján 2—300 lovassal egészítette ki. A török megszállók erejét katonai célú telepítések is gyarapították, mint azt a török szolgálatban álló délszláv vojnikok letelepítésénél is láthatjuk. Az üres falvakba szervezett alakulatokban szerb, bolgár és boszniai vlach pásztorokat telepítettek. Közülük évente bizonyos számú férfi az egyik török várhoz szolgálatra vonult be, amíg a többiek otthonukban gazdálkodtak. így működött a félkatonai vojnik szervezet, amely különösen a megye középső és nyugati felében létezett. Láthatjuk tehát, hogy a török megszállással jelentős új lakosság telepedett be, s ez a betelepedés folytonosan növekedőfélben volt, amíg az őslakosság az elmenekülés és a kitelepítés következtében állandóan csökkent. A török hadjáratok idején az elfogottakat, békés időben pedig, ahogy Hans Derschwam az 1555. évi utazásánál tapasztaltakat leírta, a török adókat fizetni nem tudókat rabnak adták el és többnyire délre hajtották el. Az ilyen jellegű kisebb vagy nagyobb lakosságkitelepítéssel a hódoltság egész ideje alatt számolnunk kell, állandóan mentek a magyar rabok délre. Ha azonban az eddig alig ismert különböző török adóösszeírások Tolna megyei helységeire vonatkozó adatait lefordítjuk, a török uralom alatt élő lakosságról jelentős, eddig kevésbé ismert és differenciáltabb áttekintést kapunk. A törökök Tolna megye területét 1544 után fokozatosan négy szandzsákba szervezték. Ezek közül a szekszárdi szandzsákban 87 összeírt helységben 2688 adófizető gazdaság, megközelítőleg 19 000 fő lakosság élt. A simontornyai szandzsákban 77 összeírt helységben 1400 adófizető gazdaság, tehát 10 000 fő lakott. A koppányi szandzsákhoz tartozó 36 összeírt Tolna megyei helységben 465 adófizető gazdaság, mintegy 3200 fő, valamint a budai szandzsák legdélibb részén összeírt 8 helységben 155 adófizető gazdaság, mintegy 1100 fő lakosság élt. Ezeknek a III. Murát szultán korából (1574—1595) fentmaradt török adóösszeírásoknak alapján, tehát közelebbről 1570—1580 között Tolna megyében megközelítőleg összesen 4708 adófizető gazdaság, 208 összeírt helységben, mintegy 33 000 lelket számlált. A mohácsi csata után 50 évvel, tehát az eredetileg feltételezhető 100 000 körüli lakosságból csupán egyharmada élt a megye területén, és ez a szám a török uralom végére tovább csökkent, 1696-ban a megyében 43 összeírt helységben ezer családot jegyeztek fel, ami megközelíti a 10 000 lelket, de a 43 helységből 11 helység, és az ezer családból 459 család szerb volt. A fenti adatokból láthatjuk, hogy Tolna megye magyar őslakosságának legjelentősebb pusztulása a mohácsi csata utáni 50 évben következett be. Ami az utána következő 100 évben, a török uralom igazi hosszú évtizedei alatt történt, csak jóval kisebb pusztulást jelentett, tehát az őslakosság zöme közvetlenül a törökök bejövetele, az első hadjáratok idejében, 1526—1544. között pusztult ki.