Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

tó- és legelőterületét általában két- vagy háromnyomásos rendszerben művelték meg. A határban egymással váltogatva jelölték ki a szántó-, a legelő- vagy az ugarterületet, így a föld termelőértéke nem merült ki, mert az egy-két évig legeltetett területet az állatok megtrágyázták, s utána következőleg ismét szántani lehetett. A török uralom alatt sok falu csak rövid ideig települt meg, s így a mezőgazdasági termelés visszaesett a parlagoló rendszerbe, a sok műveletlenül hagyott föld bősége következtében ez minden évben új parlagföld feltörését tette lehetővé. A korabeli földművesek házai nagyobbrészt még a mezővárosokban is a félig a földbe vágott és sárral bevert sövényfalú, zsindelytetős, egy-két helységes ún. putriházak voltak. A házak körül a bosztánkertek és gazdasági épületek sorakoztak, rendszerint a házak mögötti részen, mivel egy-egy házhely, vagy belső telek az utcára merőlegesen hosszú, nadrágszíj alakban helyezkedett el. Váratlan támadás esetén a falu, főleg ökreit mentve menekült el. A menekült falu lakosai sokszor évekig is egy másik befogadó faluban éltek, s onnan is adóztak. Az adók közül legelső a királynak a megye által beszedett cenzus fizetése volt. Ezt nevezték rovás, dika, porta és forint adónak is, mert telkes jobbágy háztartása, portája, mint egy egész adóalap egy forintot fizetett. A következő adók a terménytizedek (victualia) voltak, a földesúrnak beszolgáltatott terménytized és a pécsi püspöknek adott terménykilenced, amelyet gabonából, borból és juhokból állították ki, de rendszerint készpénzben váltották meg. A földesúrnak Húsvétkor és Karácsonykor ajándékot (munera) szarvast, vaddisznót, halat, hízott libát, szőnyeget, csizmát stb. helyi szokás szerint tartoztak adni. Ezenkívül az 1548. évi magyar törvények szerint a szabad költözködést ismét megengedték, de a heti egy nap úr dolgát, a robotot (servitia) előírták. A nemesi vármegyék az országgyűléseken még a végvárak fenntartásához szükséges vármunkát (labor gratuitis) is megszavazták. De Tolna megye ekkor már török uralom alatt volt, s így lakóit legfeljebb a török fogta be vármunkára, mint 1560-ban, a mohácsi kastélyt a székesfehérvári, koppányi és szegedi szandzsákból ide vezényelt földművesek erősítették meg. Ezt a török rendkívüli hadi szolgáltatásnak (avarisz), de az akkoriak csak ..császár mívé"-nek nevezték. A török uralom elől a Tolna megyei egyházi és világi földesurak 1544. irtán elmenekültek. Birtokaikat a török egymás között felosztotta, s így egy-egy helység a régi magyar földesura mellé még egy új török földesurat is kapott. Tolna megye egész területe a török uralom végéig kettős adóztatás alá került. A szigeti vár fenntartására kilenc dunántúli megye, köztük Tolna megye cenzus adóit kapta, de ezen túlmenőleg még más egyházi és világi földesurak elhagyott falvait is lefoglalta és adóztatta. A szigeti várhoz adózó Somogy, Baranya és Tolna megyei falvakból a Dráva-torkolattól Tolna város magasságáig az 1540—1560as években egy vártartomány alakult ki. A szigeti főkapitányok zsold helyett sokszor egy-egy helységből járó adók behajtását egyes katonáiknak juttatták. Ebből sok visszaélés született, így az adók behajtásának módjáról Apar falu egykorú leveléből idézünk : ,.Mostan ím az Paksy Ferenc népe közül kettő. Csákváry Benedek és Zalay Gergely jövének be hozzánk Aparra. Éjjel esék. öt embert fogtanak el közülük és azokat keményen megsarcoltatták. Avval még nem elégedtenek, hanem ismét reánk izentek mind falvul, hogy 20 hejján 100 forintot kérnek az falun, mert úgymond, ha azt meg nem szereznönk. . . reánk... jön, az melyet megfoghat férfiát, ha ajakastul el nem metszi az orrát és a fél kezét elvágja és ha úgymond férfiát nem kaphat asszonyállatot az házba rekeszt mind gyermekével és mind benne égeti és marháink inát mind elvagdalja. .." A szige-