Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

radványa. A kolostor területén folyó csontfeldolgozásra utal néhány félbemaradt csontfaragvány, illetve csontmegmunkálásból eredő hulladék; utóbbi darabok az egyik cella területén kerültek elő, egyik darabjuk a felső habarcsszint felületébe ragadt bele. Amint később a történeti adatokból látni fogjuk, a kolostor fennállása alig tartott 120 évnél tovább. A pusztulás módjáról tanúskodik az a sok égésnyom, melyet az összes megmaradt járószintek felszínén végig követhettünk, s ugyancsak égés és hirtelen pusztulás tanúja a kriptában talált két csontváz, melyeket, mint már említettük, élve temetett maga alá a lezúduló épülettörmelék. A tetőzet pusztulása után a falak egy ideig még magasan fennállhattak, ezt tanúsítja főként a templom belsejében megmaradt lerakódott, tiszta agyagos föld, melyet csak a szentély belsejében vágtak át egyszer, hogy ott két holttestet hevenyészve, szabálytalanul bedobva eltemessenek. Erre a lerakódott vastag rétegre hullottak rá a mind jobban pusztuló falak téglái... FORRÁS: Nagy Emese, Az ozorai ferences kolostor. Folia Archaeologica 20 (1969) 135. MEGJEGYZÉS: Azt, hogy Ozora fejlődésében mit jelentett a vásártartás, jól mutatja a vásárok tartásának második évtizedében épült ferences kolostor. Első pillanatban nem nyilvánvaló az, hogy mi az összefüggés egy település fejlődése és az ott épült ferences kolostor között. Ám mélyebbre hatolva e két jelenség vizsgálatában, feltétlenül kapcsolatot kell találnunk közöttük. A ferencesek eltérően a korábbi szerzetes rendektől, nem gyűjtöttek vagyont. Fenntartásukat koldulással biztosították. Ámbár az idők folyamán egyes kolostorok némi vagyonra tettek szert, de az emiatt két ágra váló rend eredeti célkitűzéseihez visszatérő ága, a szigorú ferencesek továbbra is vállalták a teljes vagyontalanságot. Noha létük alapját, Ozorán a földesúr, Ozorai Fipó megteremtette azzal, hogy kolostort építtetett számukra (az építkezésre az engedélyt V. Márton pápa 1418-ban adta meg és 1423-ban már állt a kolostor), de mindennapi ellátásukról Ozora és környéke gondoskodott. Ha egy település megélhetésén kívül annyi többletterméket tud előállítani, hogy egy kolduló rendbeli kolostort képes eltartani, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy gazdaságilag fejlett hely az. (Ld. az 1/18. sz. képet.) 1/45 1426. április 22. OZORA MEZŐVÁROSI KIVÁLTSÁGOT KAP FÖLDESURATOL Mi, Ozorai Pipo temesi ispán stb. jelen oklevelünk tartalmával kifejezve emlékezetére bízzuk mindenkinek, akit illet: Mivel a jogrend megköveteli és ésszerűnek is látszik, hogy amit bizonyos törvényes és jogos indokok alapján adnak, az szilárdan sokáig megmaradjon, különösen azért, mert a feljebbvaló körültekintésével azért alkalmaznak az alattvalók számára valami gyógyírt, hogy ezáltal a nép bőséges jótéteményektől felajzva számban és hűségben folyton növekedjék. És mivel a változó világ időleges állapota és a megtörténtekre való rövid emlékezés, valamint az emberek nem sokáig tartó élete miatt az ésszel párosult szorgalom feltalálta, hogy mindazt, ami idővel lezajlik az oklevelek tanúbizonyságára kell alapozni, nehogy az idővel együtt az is elmúljék. Mi ilyen gondolatoktól vezérelve szeretnénk az Ozorán most és a jövőben lakó népeinknek és vendégeinknek nyugalmáról és hasznáról előrelátóan gondoskodni, hogy azok annál jobban szolgálhassanak bennünket, minél inkább látják, hogy bőkezűen adott kiváltságokat és szabadságokat élveznek. Elhatároztuk tehát tiszta szándékú bőkezűséggel és komoly szándékkal, hogy minden egyes támadástól, gondtól és tehertől, bírósági eljárástól, patvarkodástól és bírságbehajtástól, amelyekkel őket elődeink idejében az említett várunk, Ozora várnagyai — miként beszámoltak róla — terhelték és nyúzták, megóvjuk, sőt ezen oklevelünk érvényével óvjuk meg.