Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

Elrendeljük, hogy az ozorai népeink és vendégeink korábbi szokásuk szerint minden évben ötven az időtáj t érvényes új királyi forintot, tudniillik huszonöt forintot ebből Szent György vértanú ünnepén és a többi huszonöt forintot ebből Szent Mihály arkangyal ünnepén, vagy az azt követő határnapokon tartoznak adni és fizetni. Beleegyezünk abba is, hogy az ozorai vendégeink a szabad városok mintájára minden egyes évben bírót és esküdteket, akit csak akarnak, választhatnak és állíthatnak közösen. Megengedjük és elrendeljük számukra azt is, hogy minden egyes ügyben, amely akár köztük, az ozorai népek és vendégek között, akár idegenekkel a városban keletkezik, a bíró az esküdtekkel és a mezőváros más polgáraival együtt dönthet, ítéletet hozhat és büntetést szabhat ki, kivéve mindazonáltal a gyilkosság, lopás, útonállás, gyújtogatás, csonkítás és vérontás, valamint valamennyi más ilyen ügyet és visszatérő bűnügyet, amelyek halálos ítélettel, vagyis büntetéssel szoktak járni, ezeket a mindenkori ozorai várnagynak, vagy várnagyoknak tartottuk és tartjuk fenn úgy, hogy ezen mezőváros bírójával és esküdtjeivel és a többi polgáraival együtt ítéljenek, ítéletet hozzanak és szabjanak ki büntetést. Elhatároztuk, hogy minden egyes ilyen embernek a vagyonát, aki bármilyen halálnemre lett ítélve, az említett várnagyaink vegyék el maguk számára és legyen az övék, előzőleg leválasztván róla és épségben meghagyva a kiadottból a felesége, a fiai, a leányai, bátyjai, nővérei és bármely más személy részét, akiknek az így meghalt ember vagyonából törvényesen részesedniük kell. Nem hagyjuk azt sem ki, hogy ha valamikor mi és feleségem úrasszony Ozorára megyünk, akkor egyszer egy évben és nem többször, nem többet mint egy napi élelmet nekünk, vagy feleségünk úrasszony számára a kíséreteinknek is és a.lovainknak is elegendőt adni tartoznak. Elrendeljük azt is, hogy minden egyes vásárra jövő embert, aki magában Ozora mezővárosban tartandó évi és heti vásárok alkalmával zűrzavart, verekedést, és veszekedést kezdeményez és különösen, ha abból vérontás lesz, csakis a várnagyok ítélőszéke elé bocsássanak és a várnagyok az ilyen zűrzavar, verekedés és veszekedés okozóit a város vendégeinek vagy más lakóinak házából, amelybe azok esetleg bemennének, a bíróval és az esküdt polgárokkal kivezethessék és a várnagyok mint legfőbb bírájuk a városi bíróval és esküdt polgárokkal együtt ítélje meg az ilyen ügyeket, hozzanak ítéletet azokban és szabjanak ki büntetést. Az ebből származó bírságokat és bírósági költségeket a korábbi szokás szerint maguknak fenntartassák. Elhatároztuk, azt is megállapítjuk, hogy ezen oklevelünket az ozorai vendégek és lakosok számára az általunk állított és állítandó mindenkori ozorai plébános őrizze mindig és mindörökre. A dolog örök emlékezetére és érvényességére jelen oklevelünket ezen pecsétünk erejével megpecsételten adjuk. Kelt Ozorán Szent György vértanú ünnepe előtti hétfőn az Űr 1426-ik esztendejében. FORRÁS : Magyar Országos Levéltár, DL 87989. MEGJEGYZÉS: Az ozorai vár alján lévő település fejlődésének újabb pontjához érkezett. Mezővárossá lett. Abba az állapotba jutott, amelyben a legnagyobb a jobbágy függetlensége földesurától. Belső önkormányzata van, A város vezetőit maga választja, azok ítélkeznek a város lakói, polgártársaik felett, egy meghatározott összegben fizetik az adójukat. Nem telkenként, hanem a város egésze áll kapcsolatban a földesúrral. (Ld. az 1/21. sz. képet.)