Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

Miklós mester az ábrahámi részét egy házhely kivételével, valamint az ábrahámi, fallal körülvett palotáját és épületeit; egyszersmind az alfalui földjét egy ekealjnyi kivételével; nyolc fő szolgát, egy ekére való ökröt, két kancát, húsz birkát, négy kecskét és tíz sertést, valamint a Köröshegyen Vidos fia Istvánról rászállt erdőt, szőlőt, kaszálót hagyta vallomásával visszavonhatatlanul a monostorra. Az említett István ispán pedig a teljes ábrahámi részét, egy házhely és egy ekealjnyi föld kivételével; a falakkal körülvett palotáját és épületeit; egész Ireget, a Vidos fia Istvánról rászállt köröshegyi földjét, erdejét, kaszálóját és szőlőjét; négy ökröt, húsz birkát, tíz sertést és egy kancát hagyott az említett monostornak visszavonhatatlan birtokul. A dolog emlékére és az ő kérésükre adtuk ezen kettős pecsétünkkel megerősített oklevelünket. Kelt Farkas mester, választott székesfehérvári prépost és udvari kancellárunk, kedvelt hívünk kezéből az Űr 1263-ik esztendejében, uralkodásunk 28-ik esztendejében. FORRÁS: Georgius Fejér, Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Buda, 1829. IV/3. 111. MEGJEGYZÉS: Mikor egy család egyházi intézményt alapított a saját birtokán, akkor azzal kapcsolatban jogai és kötelességei is voltak. Joga volt többek között az, hogy családjával együtt odatemetkezzék, de kötelessége volt, hogy annak ellátásáról gondoskodjék. Ezért soha sem maradnak ki a végrendeletből az így alapított családi monostorok. A nemes csak vásárolt birtokával bánhatott tetszése szerint, őseitől örökölt birtokai családjára szállottak, fiúutód híján pedig a királyra. Ezért örökölt birtokának elajándékozásakor mindig a király beleegyezését, tulajdonképpen a birtokról való lemondását is kikérte a nemes. Ámbár ez az elv csak a XÎV. század közepén fogalmazódik meg egyértelműen, de az ehhez hasonló oklevelek mutatják, hogy már korábban is érvényesült. A király jóváhagyását és a végrendelet hiteles formában való kiállítását a királyi iroda végezte. 1/21 1267. A SZEKSZÁRDI APÄT ÉS ALATTVALÓI ELADJAK PETERDET A pécsváradi monostor konventje minden Krisztus-hívőnek, a most élőknek és utódaiknak, akik ezen oklevelünket olvasni fogják, örök üdvöt az Urban! Ezen oklevelünk tartalma révén mindenki tudtára kívánjuk adni, hogy a szerzetes férfiú, Filius testvér, a szekszárdi monostor apátja, Márton őr testvér és Péter testvér szintén a szekszárdi konventből a maguk és az egész konvenjtük nevében konventjük megbízólevelével, valamint az említett szekszárdi monostor tiszttartója, Zács ispán, nem különben az említett szekszárdi monostor jobbágyai: Gyalmaz, Bagza, Peka fia Miklós, Miklós fia Mikó, Timót, Kelemen, Zeme, Zács ispán fia Imre, Orosi Iván és János a maguk és a monostor többi jobbágyának a nevében hasonlóképpen a konvent megbízólevelével egyik részről, másik oldalról pedig a nemes férfiú Pósa fia Bodor ispán, Lőrinc nádorispán albírája előttünk személyesen megjelentek. Az említett Filius és szerzetes testvérei a maguk és az egész szekszárdi konvent nevében, a monostor fentebb írt tiszttartója és jobbágyai a maguk és az összes jobbágy nevében a szekszárdi monostor egyik földjét, a Baranya megyei Peterdet, amely még a pokolfajzat tatárok támadása előtt lakatlan pusztává lett és semmi más haszna nincs, mint a rajta a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épült kápolnácska és egy elhanyagolt erdő (ezt a földet egyébként a Becsegergely