Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

teni: mikép a Megye az előadott sérelmek megvizsgálására első alispáni Elnöklet alatt egy küldöttséget nevezvén — az működését valóban féltékenységből — s tartva a lakosok féktelenségétől — mely leginkább a horvátok ellen rendezett itteni népfelkelésnek időszakától hágott oly magos tetőpontra — e mai napig, s így hosszabb idő óta nem teljesítette. A károk megbecsültettek — s így ha a jelen aggasztó körülmények és valóban nehéz idők hullámai egy kissé csillapulandnak — gondjaim főbbike léend — Öhercegsége szenvedett kárainak tökéletes pótlását eszközölni, s a bűnösök szigorú megfenyítését — ami fájdalom! eddig nem történt — annak útját következtettetni. Az anarchia egyébiránt vidéken a már azon fokozaton állott —, hogy a vagyon és tulajdon sérthetetlenségének tapodása minden nemiben bekövetkezett — e tekintetben semmi szent nem volt s panasz esetén, miután a Megyei tisztikar semmi hatalommal nem bírt, s annak tekintélye némely rosszlelkű izgatók által lecsonkíttatott — valóságos elégtétel soha nem szolgáltatott; — teljesen reményelhető azonban, hogy a viszonyok legközelebb megszűnni — sa személy és vagyonnak bátorléte szilárdul eszközöltetni fog. Ki többnyire hason tartalmú jelentésemet — Ö Kegyelmes Hercegségének szinte beküldvén — megkülönözött tisztelettel vagyok ... FORRÁS: OL Eszterházy cs. lt. Praes. 28/849. Közli: Andics Erzsébet „A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben című dokumentumkötetében. II. 519. o. (Akadémia, 1952.) V/62 1849. február 24. A KÖZLÖNY 1849. FEBRUÁR 24-1 SZÁMA BESZÁMOL, HOGYAN TÖRTÉNT TOLNA MEGYÉBEN A HÓDOLATI NYILATKOZAT MEGTÉTELE Tolnamegye, febr. 12. Nem tudom látandnak-e e sorok napvilágot, mert a több oldalról környező ellenség lehetetlenné törekszik tenni azt, hogy hazánk ügyének valósi állása iránt tiszta fogalomra juthassunk, s balhírek és hazug rágalmakkal iparkodik megmérgezni a közvéleményt. Ehhez járul még azon szomorú tény is, hogy a szorító békókat eddig nem viselt s jelenleg a szabadság malasztjából áthatlan, magát értelmiségnek nevezni szerető osztály nálunk oly apáthiában teng, mintha ördögi elleneink által kovácsolt vészvillámok s ellenünk sűrűen szórt mennykövek kéngőzköre háborította volna meg őket. Ellenben a nép hangulata itt úgy, mint a szomszéd megyékben a legjobb; maga a nép a szabadság szent ügye mellett lelksült, s erélyes s kitartásban bárkivel is versenyez. E nép. mely eddig ugyan a szabadság édes malasztjával nem élvezheté, mégis oroszlánkint a kétségbeesés elszántságával kész küzdeni a szabadságért s mindenét föláldozni nemzeti lételének kivívásáért. Ily nép fölött erős hitönk szerint maga az istenség is őrködik s halatékait diadalmi babér övedzendi! Csak egyben szenved hiányt, vezérekben, mert az úgynevezett értelmiségnek valamint hazafisága, úgy bátorsága is fagypont alul áll. Néhány szót még megyei életünkről. ~~Február 8-án Pakson, Dunaföldváron, s még több helyeken népgyűlések tartattak; s febr. 9-én Szekszárdon tartandó bizottmányi ülésben tárgyalás-