Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

monda „ne merd magadat védelmezni" s a pártütés vezérének kezébe akará adni az ország feletti katonai zsarnok uralmát. A magyar nemzet csak nem lehetett oly bolond, hogy védelem nélkül nyújtsa nyakát a bárd alá. Tehát az önfeltartás természeti ösztönéből indulva, melyet Isten még a féregnek is megadott, védelmezi magát. E védelem terén vagyunk ma is. Soha az országgyűlés a legkedvezőbb viszonyok között sem lépett az elbizakodás terére; soha nem mondott többet, mint azt, „védelmezzük a nemzetet pártütés, lázadás, hitszegés ellen". És szégyen gyalázat! Ök támadják meg a törvényt, lázadást támasztanak az országban, idegen fegyveres erővel támadják meg az országot, s még ők merik hazudni, hogy a nemzet pártütő. Borzasztó hallatlan szemtelenség. A király leköszönt, s a királyi ház mellék ágának ivadéka feláll, és azt mondja, „Én vagyok Császár s a király!", minderről a nemzetnek semmit sem szólnak. Mintha magyar nemzet egy birka nyáj volna, melyet híre tudta nélkül adni venni lehet tetszés szerint. Soha még Árpád idejétől egy király sem mert ilyet megkísérteni. Soha egy szabad önálló alkotmányos nemzettel ily botrányos játék nem űzetett. S az ifjú herceg, ki magát Császár s Királynak nevezi első szavában nem azt mondja „megtartom az alku kötést, melyet őseink őseitekkel köttettenek, megesküszöm törvényeitekre, tegyétek fejemre Szent István koronáját", hanem egyetlen szava, melyet mondott, ez: „nyakatokra küldöm seregeimet s fegyverrel foglalom el országtokat". És még az országgyűlés ily körülmények közt sem akará kísérletlenül hagyni a békés kiegyenlítést. És mit feleltek ajánlatára? Letartóztatták emberi és népjog ellen követeit, s azt monda Windischgrätz, feltétlen megadást követel, elfoglalja katonai erővel az országot és katonai kormányt hozand be. Feltétlen feladás. Ez annyi, mint nemzeti halál. Mert kimondák az ausztriai miniszterek a kremsieri országgyűlésen, hogy Magyarországot kitörlendik az önálló nemzetek sorából, s tartomány gyanánt olvasztandják be a szabadság vesztett Ausztriába. A nemzetgyűlés, melynek még tételét is tagadni meri a bitor hatalom, ezen iszonyatos elbizakodásra a nemzeti s emberi önérzet indignatiojávai felelt. A zsarnok ellenség nemzetünk halálát kívánja a béke béréül. Ennél nagyobb baj a legrosszabb esetben sem érhetne. És az országgyűlés egy szívvel-lélekkel elhatározá: hogy a nemzet védeni fogja hazáját s országos önállását életre, halálra, míg egy magyar él. Az igazságos Isten megáldandja a kényszerített önvédelem harcában fegyvereinket. Budapest elvesztése még nem veszti el a nemzetet. Az országgyűlés együtt van. 120 ezer ember áll fegyverben a hazát megvédeni. Bem tábornok Erdélyben győzelemről győzelemre halad. A nemzet seregei concentraltatnak. A nép hű a hazához és lelkesült úgy a Tisza vidékén, mint o'tt a Dunánál. Csak kitűrés és hűség a hazához s Isten nem engedheti, hogy a hitszegő zsarnokság diadalmaskodhassék Magyarország ezredéves nemzeti életén. Az ország kormánya tehát azon tántoríthatlan meggyőződéssel közli mellékletekben a megye közönségével a nemzetet képviselőinek határozatát; hogy ezen megyének lelkes közönsége addig is, még összpontosított seregeink az