Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

ellenségtől önök szent földjét végképp megtisztíthatnák, semmit sem fog elmulasztani, mit a nemzeti hűség megkíván. Ott nyílik önöknek a szabad csapatok állításával s az ellenségnek maga a nép általi nyugtalanításával, fogyasztásával a legszebb alkalom hazánk védelmére közre dolgozni, szolgáljon önöknek utasításul, hogy egyrészt a Bakony, másrészt Eszék vára a haza védelmébeni közre dolgozásra biztos támaszt nyújt. Szaporítsák önök e szabad csapatokat, segítsék élelemmel, az adót, s hazafiúi áldozataikat szolgáltassák be Eszék várába Gróf Batthyány Kázmér főispán s országos biztos kezeihez, a népnek méltó haragja isteni bosszúja gyanánt szállongja körül az ellenséget, a kormánybiztosok és csapat vezérek folytassák működéseiket; a megye közönsége a nemzet becsületének lekötése mellett biztosítson kárpótlást minden kárért, melyet akár egyesek, akár egész községek hazafiúi hűségök miatt szenvedhetnének; s tartsák fel Önök kebleikben s ápolják a népben a hazaszeretet szent érzelmeit, s ha mindenki kötelességét teljesíti; az ellenség ephemer előnyomulása nem veend tartós diadalt hazánk szent szabadságán. A kormány elvárja, hogy e megye közönsége biztos futárok által fenntartandja a kormánnyal a folytonos hivatalos érintkezést. Kelt Debrecenben 1849. január 14-én a honvédelmi bizottmány Kossuth Lajos sk. elnök. A Képviselőház 1849. évi január 13-a Debrecenben tartott ülése jegyzőkönyvének kivonatai. 777. olvastatott az ellenséges császári hadsereg fővezére Windischgrätz herceghez fegyvernyugvás, s onnan Ferenc József ausztriai Császárhoz a Magyarország ellen folytatott jogtalan háborúnak az ország jogai, integritása, nemzetisége és nemzeti becsületének sérelme nélkül leendő békés kiegyenlítés végett a törvényhozó test múltévi december 31-én kelt határozata erejénél fogva utasított küldöttségnek Bicskén foly. h. 4-én kelt, s az országgyűléshez intézett levele, melyben jelenti, miképp a nevezett herceg Windischgrätz a küldöttség egyik tagját, Gróf Batthyány Lajost éppen nem, a többi négy tagot pedig, úgymint: Majláth György országbírót, Lonovits József egri érseket, Gróf Majláth Antalt és Deák Ferenc képviselőt pedig elfogadta ugyan, azonban nem mint az országgyűlés küldötteit, mivel azt a trónról lemondott V. Ferdinánd király által eloszlatottnak állította. A küldötteknek a békés kiegyenlítésre célzó szavaikra pedig azt válaszolá, hogy azok után, mik az országban történtek, sem fegyvernyugvásról, sem bármi egyéb egyezkedésről szó sem lehet, hanem egyedül csak feltétlen alávetésről (unbedingte Unterwerfung). Hogy ő az országot fegyverrel fogja elfoglalni, katonai kormányt hozand be, s majd akkor őfelsége (értsd a magyar trónra alkotmány ellenesen lépni akaró s még nem koronázott Ferenc József Ausztriai Császár) fogja elhatározni a jövendőre nézve teendőket. Most azonban Ferenc József Császárhoz sem bocsájtja a küldöttséget, mert ez őt teljhatalommal ruházta fel, az sem adna egyéb feleletet, tanácsolja tehát herceg Windischgrätz, hogy feltétlen alávetéssel igyekezzünk kegyelmet nyerni az Ausztriai Császárnál. A katonaság azonnal tegye le a fegyvert s esküdjék hűséget Ferenc Józsefnek, az elfoglalt várak pedig haladék nélkül adassanak által. Mely válasz után látván a küldöttek, hogy miután az országgyűlés sem ismertetnék el, s ők országos küldötteknek nem tekintetnek, s Ferenc József Ausztriai Császárhoz sem bocsátatnak, kérdést tőnek Windischgrätz herceghez az iránt, mikor és mi módon mehetnek vissza? s kérdésükre az válaszoltatott: hogy mivel a herceg tábornagynak előre nyomuló seregei hadi munkálataikat már Buda körében is megkezdték, a küldöttség visszamenetelére most intézke-