Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

1848. április 29. FORSTER ANTAL ALEZREDES LEVELÉBEN ÉRTESÍTI BEZERÉDJ ISTVÁNT, HOGY ELVÁLLALJA A NEMZETÖRSEREG MEGSZERVEZÉSÉT, ÉS LEÍRJA, MILYEN HADSEREGREFORMOKKAL KÉPZELI EL A VÉDERŐ LÉTREHOZÁSÁT Kedves Barátom! Hozzám utasított becses soraidra Pestre válaszoltam, de értésemre adták, hogy soraim Barátomat Szekszárdon találják, tehát tudósítlak, hogy amind mindég kész voltam szeretett Hazámért utolsó csepp véremet is kiontani, úgy most is kész vagyok mindenre, csak parancsoljatok velem, de neked, mind okos hazámfiának csak azt írom, hogy a mi őrseregeink, ha szigorú rendszabálokat kapnak, abbul csend feltartására csak megfelelnek, de ezek a külellenség elejbe ugyan soha valók nem lesznek, de ki sem is mennek, mert családjaikat hátra nem hagyják, szigorú rendszabálok nélkül megorganizálni sem lehet, itt ugyan cirka 700 minden tiszt és altisztjeikkel már összve vannak írva, de ha gyakorlásra kerül, alig jönnek 20 összve, eleintén nagyobb számmal gyülekeztek, de most már inkább kapálni, vagy egyebet már dolgozni. A törvényünk rendeli, tehát szívesen magunkra vállalom az organzátiot, meg is írtam Ottinger vezérőrnagy úrnak, ki amint hallom a hadi minisztériumban dolgozik, azt is megírtam neki, hogy a sorkatonaság lovassága közé helyeztessen, mert hazátokat ellenségtek ellen szeretném védelmezni, ha pedig ide kívánjátok, hogy bé álljak, azt sem bánom, csak intézkedjetek, amind tetszik. De néked a Pestre szóló levelemben is megírtam, hogy amind bölcsen tudod, átalakulásunk által Ausztriátul úgymondván elváltunk, és úgy is jöhet, hogy nékünk a legnagyobb hatalom ellen kell állanunk és szép hazánkat védelmezni, ezt 13 magyar, 2 érdél, 2 horvát és 18 határezreddel nem tehetjük, tehát Te mind jövő országgyűlés követünk indítványozhatnád, hogy kétszereztessük hadi népünket, akkor az önseregre se volna szükség, ha minden ezred a maga megyéjébe helyeztetnék, ők a rend feltartására is használtathatnának. Te azt fogod mondani, ez nem lehet, mert temérdek pénzbe jönne, én pedig azt mondom, nem igen sokkal többe, mind most, mert békességbe elég volt egy kapitány, mind százados, 1 tiszt, 1 strázsamester, 6 kaprai és 60 közember egy gyalogezredbe minden századba, 1 ezredes és egy őrnagy minden ezredbe: most vagyon 1 ezredes és 1 alezredes, 2 őrnagy minden ezredbe, azon kívül minden gyalog századba 1 százados, 1 fő és 2 hadnagy, 1 strázsamester, 12 kaprai, 100 közember, a lovasságnál vagyon 1 ezredes, 1 alezredes, 2 őrnagy egy ezredbe, egy századba 2 kapitány, 2 fő és 2 hadnagy, 2 strázsamester, 12 kaprai és 156 közember, békességbe a fent említett summa elég, háborúba az alapja megvolna az ezredeknek, könnyű volna, ha a fegyverek fegyvertárokba készen volnának, háborúba completálni a gyalogságot, a lovasság is, meg az ellenség elébe kerülne, hozzá törődne kitanult bajtársaihoz, és az egy jó vezér vezérlete, melyet a legnagyobb hatalomnak is ellent állhatna, de így mindég attul tarthatunk, hogy valaki elocupál bennünket, és szép szabadságunktul megfoszt. Le akartam menni hozzátok Szekszárdra, de szemeim gyulladásban vannak, tehát igen sajnálom, hogy igen érdemes főispányunkat, Sztankovánszky Imrét véled együtt meg nem tisztelhetném, ezen sorokat is alig írhatom, azért is