Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

vén, bebocsájtást kértek, az alatt azonban míg kérésükre választ nyertek volna, az ajtók előtt álló küldöttség, az őket körülvevő polgárok ezeréi által úgy tolatott be az ajtón. A küldöttség egyik tagja előterjesztő, hogy ha őfelsége egy pár óra alatt a népet concessiókkal és üdvös intézkedésekkel meg nem nyugtatja, ők két óránál tovább nem képesek a békét és nyugalmat fenntartani. Kívánságukra Károly főherceg azt kérdezné, ki az uralkodó? a polgárok válaszolák, eddig őfelségtek! De holnap nem tudjuk ki fog lenni, miután a nép fel van lázadva. Erre Windischgrätz fölkelvén, válaszolá, „hogy a rend és béke helyreállítása legkisebb gond, miután kezeikben elég erő és hatalom van, melyekkel rendet tartani tudnak", a polgárok válaszolák „nyomorult eszköz, mely polgári vér folyásával kívánja a rendet fenntartani". Itt zaj lett e között János főherceg fölállván a polgárokhoz ily formán beszélt, menjenek önök mondják meg polgártársaiknak, hogy őfelsége a nép helyes kívánatait teljesíteni fogja, erre nézve az ígéret zálogául vigyék meg hírül a népnek, hogy Metternich herceg hivatalárul le lépett, most Metternich kelt fel, és halljátok mit beszélt, „én ki 30—40 esztendőt töltöttem a kormány hív szolgálatában, nem fogok lemondani" erre János főherceg székét oda hagyva, Metternichhez ment, ennek frakk gallérját illedelmes, de a gúny jeléül egy kicsit megrázván, monda, igenis uram ön le fog mondani! S ezen pillanatban lemondott! Polgárok, vigyék meg ezt hírül a népnek, a polgárok kijelentvén azt, hogy ez nem lesz elég, távoztak. Este a nép csoportulatokban járt az utcákon. 13- án reggel az egyetemi ifjúság egy tömegben jelent meg az utcán hozzájuk a nép, és csak kevés polgár csatlakozott, s így egy tömegben menve a fő strázsa felé, mely a Burg téren van, mentek itt t. illik a főőrállomáson hat ágyú s egypár ezred katonaság fölállítva, Albrecht főherceg az elől álló gránátosokat kiszegezett bajonettjeikkel a tömeg felé vezeté, azt elszéleszteni akarván, a tömeg élén álló egyetemi ifjúság nem távozott, a katonaság mindég előbb nyomult, míg végre a tömeghez értek, itt egy főtiszt, ki a tömeg elején lóháton ugráltatott, s többeket letiprott, egy tanuló által lováról lerántatott, s most az ifjúság önként rohant a bajonettek közé, erre a katonaság lövésre szólíttatván, vakon engedelmeskedett. A vad parancs vak hódolatának nyomban 30—40 áldozata lett, ezt látván a polgárság, ennyi ártatlan polgári vér kifolyása bosszúért kiáltott, s minden, ki tudott, fegyvert ragadott; a polgári fegyvertár felnyittatott, 40 ezer fegyver nyomban kiosztatott, a fegyvertelen nép ez alatt kövekkel a főőrállomás, az új harmincad, a policia-, herceg Metternich és minden császári nyilvános épület ablakait összetörte, több gyárokat fölgyújtott, az úgy nevezett li« neat kiszaggatta, s abbul fegyvert készített, ezután nem a belső, hanem a külső városokban rombolt. Jelszó volt, ki a városbul a katonaságot úgy a rendőrséget is. Éljen a nemzeti gárda! 13-a így múlott el. 14- én már mintegy 80 ezer fegyver ki volt osztva a polgárok és az ifjúság között, Metternich megszökött, Albrecht főherceg helyett Windischgrätz lett főparancsnoknak kinevezve, a katonaság a nép kívánságához képest a városbul kiküldetett. Minden nyilvános intézet az őrállomások a polgárság és ifjúság kezére és őrizetére bízva, fehér lobogók és kokárdák, jelképei voltak a polgárok összetartásának a csend és rend fenntartása a polgárok szeszélyétül függött. 15- én reggel az ide alá csatolt proclamatio ezerkint osztogattatott ki, s a tömegek hol egyiket, hol másikat fölemelve fönnhangon olvastatták a közös óhajtást. 8 és 9 óra közt már ezerenkint osztatott ki őfelségének a sajtószabadságot megengedő rendelete, ennek azonnali szüleményei voltak a 2. (és 3.) alatti mellékletek.

2 Ezen egyes concessio habár örömmel fogadtatott, a nép kívánatát ki nem