Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

elégíté. Windischgrätzet a nép nem szeretvén, kifakadások történtek. 11 óra tájban őfelsége Ferenc Károllyal minden kíséret nélkül 2 lovaskocsin a nép között megjelent, a nép mindenütt örömrivalgások között fogadta, kiáltván „es lebe der Kaiser"

3

, őfelsége rövid idő alatt visszatérvén lakára, egy óra negyed alatt, közösen hirdettetett, hogy Windischgrätz helyett herceg Lichtenstein, a nép kedveltje lett kinevezve. Kérdem, nemde nagy változás egy pár óra alatt? Midőn ugyan azon hivatalrul kettő mozdíttatik el! Midőn azon miniszter, kit maga Napoleon, kit egész Európa meg nem buktathatott, 2000 egyetemi ifjúság lelkesedése nemcsak megbuktat, de hazájábul is kifutni kényszeríti/

1 Még nincs vége, most jön a java, 1/2 12 órakor István főherceg (mint azon küldöttség elnöke, mely Pozsonybul mai nap jön, melyrül alább még sokat fogok írni

5 postakocsin a nép ezeréi közt jön, lovait a nép kifogja, s kocsiját százezerek „vivát" kiabálása közt hazáig húzza. 12 órakor minden utcában s minden ember constitutiot kiált, „es lebe die Constitution, es lebe der Kaisern"

6 egy pár perc múlva ezen ide 4. alá zárt iratban Ausztriának constitutiot adó rendelete kihirdettetik, s nemzeti gárdája megadatik. Nincs toll barátaim, mely ezen rendelet felolvasása alatti és utáni jeleneteket leírhatja, azt látni kellett, és csudálni, miként a legnagyobb ingerültség most már nem az elégedetlenség, hanem a megelégedés szüleménye volt. Bécs ilyen jelenetet még nem látott! Hallom István főherceg megérkeztivei a Tanácsban azt monda: „az Istenért adjátok meg a constitutiot, mert jönnek a magyarok, s Bécs majd azt gondolja, hogy kérésükhöz azok által jutottak, s akkor talán késő lesz; azért történt, hogy oly rögtön a 4. alatti rendelet kihirdettetett. Most eszem várjatok. A constitutio tehát dél tájban március 15-én 848-ban meg volt, délután a nemzeti gárdába beírások történtek, a kalapokra fehér pántlika kötve és N. G. betűk írattak.

7 Délután 3 óra tájban gőzhajón megérkezett Kossuth és Batthyány Lajos vezérlete alatt, azon 40 tagbul álló küldöttség, melynek elnöke a Nádor lévén, azon két tábla megegyezésével keresztül vitt határozatot terjesztené a minisztérium elébe, melytül hazánk sorsa függött. Kossuth és társai kimondhatatlan örömmel fogadtattak, megérkezésüket 100 tarack ropogása hirdeté, a küldöttséget kísérő ifjúság száma mintegy 150 főnyi pozsonyi ifjú lehetett, kik három ízben is jővén nemzeti ruhában, egész Bécs város, úgy a nemzeti őrsereg az ifjúság közszeretét megnyerték. Kossuth követ társaival együtt Károly herceg című vendéglőjében szállott, megérkezése után fél órával az egyetemi ifjúság és nemzetőrség mintegy 8 fehér zászlóaljjal lakásánál megjelenik, s falakat rendítő „vivát Kossuth", „Kossuth soll leben"

8 kiáltással üdvözlé, az utcák, merre a Jaeger Zeilebul gyalog lakásáig a föntebbi kísérettel ment, fulladásig tömve voltak, minden ablakrul fehér kendő és virágszórás hirdeté az öröm érzelmeit, minden ablakbul „es lebe Kossuth"

9 harsogott. Szállására érvén, amint ablakárul lenézett, kardcsörgetés, zászlók és fehér kendők lobogása mutatá, a nagy vendég megérdemlett szeretetét — a megtisztelt bókokkal viszonzá a tiszteletet, s csöndet kérvén körülbelül így szólott németül. „Hazám fiai nevében is köszönvén ezen kitüntetést. Mi magyarok, alkotmányunkat őseinktül öröklénk, azért érdemünk csak az, hogy azt mai napig megőrizénk. Ausztria ellenben magának köszönheti azon dicsőséget, mellyel alkotmányát mai napon maga vívta ki, éljen a szabad Ausztria!" Többet nem beszélt, mert fáradt és rekedt- volt, de azért ezen rövid beszédet is mely örömrivalgás követé, azt kimondani nem lehet.