Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

nek azon egy jótéteménye használásából is ki van rekesztve, hogy halfogás, halászás által sorsán könnyítsen. — Kegyes földes uraink atyai szívek eleibe fiúi bizodalommal terjesztjük e részben sajnos ügyünket. Nem szívet vérző sérelem-é az nékünk? Hogy amely földektől királyi adót fizetünk — ami mélt. földesurainknak mindenféle jobbágyi szolgálatokat teszünk, amely földeket orcánk verejtékével mivelünk, azokon elsepri minden reményünket az árvíz. Halak huzakodnak azokon, s azokhoz még csak nyúlni sem szabad minékünk. Hiszen maga a teremtő rendelte úgy, hogy amely földek meg nem termik a kenyeret, ott hallal éljenek azoknak lakosi, mint a labradok, eszkimók és egyéb nemzetek. És éppen ez a 3- dik észrevételem, hogy noha az urbáriális regulációkor a Páloz tava a helységnél meghagyatott, mégis idő jártával attól is megfosztatott. 4- dik Megítélte a Nagy Mélt. K. H. T., hogy irtásainkért illendő fizetést kapjunk, de mi arról és egyéb kereseteinkről lemondottunk, azon feltétel alatt, h°gy gyümölcsöseink birtokunkba maradjanak minden háborittatás nélkül. Ez eránt egyezségre léptünk Tek. és Méltóságos Földesurainkkal. Azonban alig látták azok magokat tőlünk elfoglalt birtokaikba megerősödve, egymás után mind kivagdaltatták szegény házunk népének élelmet adó drága gyümölcsfáinkat. Azon sokezreket érő gyümölcsfáinkért csak egy fillért sem fizettek nékünk, noha a Nagy Mélt. K. H. T. kegyelmes intéző levelébe azt világosan megparancsolta. Szív folytó érzés volt látni, hogy ami atyáinktól terhes munkával kiirtatott és megtisztíttatott földön plántált s oltott szép fák, melyek 70 s 80 esztendők alatt nevekedtek fel oly nagyra, egy-két óra alatt mint pusztíttatnak el! — Életemtől, inkább életemtől fosszanak meg, kiáltá könyörögve a sok síró szegény, csak fáimat, gyermekeimet tápláló fáimat kíméljék! 5- ik Az első urbáriális reguláció alkalmatosságával, valamint a halászat jussa a határ egy részében, úgy az nádlás használása is nálunk hagyatott azon Örökös contractusnál fogva, melyre eklézsiánk protocolluma biztonsága szerént 1738 körül léptünk, Nagyságos Daróczy Katalin néh. Personalis báró Száraz György özvegyével, és amelyet báró Száraz Anna asszony is megerősített, amelyet a Tek. Vármegye archívumába betették, a mi atyáink 1742-ik eszt. körül. A második felosztáskor határunknak szép móddal arra vétettünk, hogy csak tíz kéve nádat is adnánk esztendőnként földesurainknak. Azt, mint nem nagy terhelést felvállaltuk. Most pedig már 30 kévét kívánnak tőlünk. Holott az első egyezés óta majd száz gazdával szaporodván helységünk, a minden gazdától megkívántatott tíz kéve nád megadásával is, valamint az uradalmi jövedelem szaporodott, úgy ellenben a helység nádlása kevesedett. Közönségesen igaz az, hogy ami egy részben árt, ugyanaz bizonyos tekintetbe használ is. így van ez az árvízre nézve is. Tetemes károkat okoz, de egy kis hasznot is szerez. Mert nádat termeszt és halakat táplál. — Vajon nem természeti dolog e hát az, hogy akik a miatt kárt vallanak, azok azon csekély hasznokban is részesüljenek. — Bizonyára tehát nagy sérelem az reánk nézve, hogy mi, kik az árvizek minden árkait, csapásait esztendőnként szenvedjük, hordozzuk, azoknak hasznaival, jótéteményeivel való élésből, úgymint a halászatból, ki vagyunk egészen záratva. — A nádlás eránt tett régi egyezés is terhesebbé tétetett reánk nézve. 6- ik. Noha sürgette a Nemes Vármegye, hogy nékünk az árvizek miatt valami szokott kárainkért bizonyos földbeli javítás, kárpótlás adassék: mégis nemcsak semmi nem adatott, hanem az Urbáriumban meghatározott mennyi-