Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért
nékie, — elfogadni semmi esetre nem fogadná. — ö Nagysága nem akarván ezen kinyilatkoztatás közrebocsájtása által — az azután előlátható vitatásban új meghasonlásra alkalmatosságot adni — a választást, minden közbenvetés nélkül személyes voksolásra bocsájtotta: Amelynek a fenntebbiekhez képest személyenként leendő elfogadására és fel jelelésére — az e végett már nevezett kiküldöttség a mellékszobába által ment; -— a Tettes Karok pedig a palotát elhagyván — a minden zavarodás és rendetlenségnek eltávoztatása okáért az ajtókhoz rendeltetett szolgabíró urak felvigyázása alatt azon kiküldöttség előtt egyenként megjelentek, s voksaikat kinyilatkoztatták, s ezen mód megtörténvén a voksolás, kiküldöttség visszatért a Palotába; és jelentette a Tettes Karoknak, hogy a kérdésben lévő első alispáni hivatalra nézve kétszáznegyvennégyen Csapó Dániel, száz és nyolc Dőry Vince — kettő Perczel Sándor — és egy Hajós Sámuel urakra voksoltak légyen. Amiképpen Tekintetes Csapó Dániel úr, mint a többség által választott első Alispán ezen hivatalába béiktattatott, és az illető székét elfoglalta. — Szíves örmmel és bizodalommal köszöntötték őtet új hivatalában a Tettes Karok — ö pedig a megye javára minden tehetségét lelkesedve ajánlván a Méltóságos Főispán és a Tettes Karoknak kegyességét és bizodalmát érzékenyen megköszönte — és jövendőre is mint segedelmet és jutalmat őszintén kikérte. — Aminek utána Ö Méltósága Főispán Űr a megyének hiteles pecsétjét hivatalához képest nékie által adta. FORRÁS: TmL Közgyűlési jegyzőkönyv, 1827. október 22. IV/25 1829. január A MADOCSAI BlRÖ ÉS AZ ELÖLJÁRÓSÁG ÉSZREVÉTELEI ÚRBÉRI PERÜKKEL KAPCSOLATBAN, MELYET CURRENS KÖNYVÜKBE ÍRTAK LE Egy-két észrevétel az urbáriális perre Valamint magok a Tek. Földesurak azzal kecsegtették osztály előtt a lakosokat, mind egyenként, mind közönségesen, hogy a határ újra való regulációjának az lakosok igen nagy hasznát fogják venni: úgy a lakosokat törvénybe idéző levél (akció) is azt mutatja, hogy a Tek. Földesuraságok a jobbágyok eránt (némű, némű) apai indulattal viseltetvén, azoknak javokra kívánják a határt újra méretni. Mert a törvénybe idéző levélbe sajnálkozva emlegeti az uradalmi fiskális, mely szörnyű ínségben légyenek a lakosok amiatt, hogy két-három mérföldnyi távolságra szántogatnak idegen pusztákon, ezért kívánja hát a határ felosztását az uradalom, hogy azon kínos szenvedéstől megszabadítsa. A már a kérdés: Véghez vitték-é, teljesítették-é ezen ígéretet? — Éppen nem. Mert most is szintúgy csak azoknak van többnyire kenyerek, akik pusztákon szántogatnak. S ámbár félhelyesek is említtetnek ezen actioban, senkinek sem adatott több egy fertálynál. Azon 51 gazdáknak pedig, kiknek utóbb csak 1/8 rész adatott, mind a két darab szántóföldjök a közlegelőből adatott ki. Ezek is szántanak, vetnek, de az árvíz elborítván földjeiket ritkán aratnak. Holott a lakosok birtokában voltak még több dombosabb helyek, mint a
