Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

1827. október 22. A MEGYE KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZÖKÖNYVE AZ 1827. OKTOBER 22-1 TISZTÚJÍTÓ GYŰLÉSRŐL, AHOL ELŐSZÖR GYŐZÖTT A „HAZAFIAS ELLENZÉK", ÉS CSAPÓ DÁNIELT ALISPÁNNÁ VÁLASZTOTTÁK Elvégezvén ö Nagysága a Főispán Úr beszédjét, Tettes Jobaházi Dőry Vince második alispán úr elsőben ugyanaz egész tiszti karnak nevében addig viselt hivatalaikrul lemondott; azokra nézve a Méltóságos Főispán és a Tettes Karoknak kegyességét — és bizodalmát megköszönvén: amint a tiszti kar ezen lemondó' következésében székjeit el is hagyta — s Alispán Ür ugyan a Nemes Megyének reá bízott hiteles pécsétjét — és kiküldőttségeiben nála volt némely irományokat; — Szentkápolnai Cseh Ignác főjegyző úr a levelestárnak — Barbacsy Antal főadószedő úr pedig a pénztárnak kulcsait ö Méltóságának a Főispán Űrnak által adta. Azután pedig a tisztelt Alispán Ür önnön személyére nézve úgy nyilatkoztatta magát a Tettes Karok előtt: — hogy ő hosszas szolgalatja után — melylyel a közjó előmozdításában hazafiúi kötelességét teljesíteni iparkodott — már nyugodalmat óhajtván — többé hivatalt viselni nem kíván — s kérte Főispán Urat, hogy őtet az alispáni hivatalra — melyre különben a törvényes szokás szerént candidáltatnia kellene, ne is candidal ja. Ezen kívánságát azonban sem a Méltóságos Főispán Űr, — sem a Tettes Karok el nem fogadván — Ö Nagysága a Főispán törvényes jussa szerént a Tettes Karoknak szabad választásokra való candidátiohoz kezdett, és ugyan : Az első alispáni hivatalra candidálta: Dőry Vince Hajós Sámuel Perczel Sándor Csapó Dániel urakat. Akiknek választásában Dőry Vince és Csapó Dániel urak között meghasonolván a voks — heves kikiáltás és rendetlen lárma következett, — úgy, hogy sem az elölülő Főispánt, sem másokat, kik a rendnek helyre hozása, és a dolgok megközelítése végett szólani akartak hallani nem lehetne. Ekkor ö Méltósága — nem lévén mód a rendetlenség megszüntetésére nézve, a választókhoz intézett szavait sikeresen ejteni; — hogy a rend és csendesség helyre álljon, célerányosnak tartotta elhagyni a palotát, — s többek által a Tettes Karok közül követtetvén, a maga szobáiba el is távozott. Amint sajnosán látván a gyülekezet — csendesség lőn. Ezt tapasztalván Ö Méltósága a Főispán — a Tettes Karoknak a kérésére a Palotába visszatért, hol éljen hanggal fogadott a Tettes Karok által, ö pedig nyomósán eleibek adta. menynyire ellenkezik, mind magával a céllal, mind azon tekintettel — mellyel a Tettes Karok gyülekezetieik méltóságának, és maga a dolog becsének és fontosságának tartoznak — a választásban való heveskedés és az abbul eredő rendetlenség; — szólította is őket, hogy az ilyesektől magokat tartóztassák. Különben ő, ámbár kedve ellen, de kénytelen fogva lenni — a tisztválasztást félbe szakítani. A jelenvaló esetre nézve pedig — ámbár Dőry Vince úr a feil ebb érintett kinyilatkoztatását ; — hogy tudniillik ő tovább szolgálni nem akar — ö Méltósága a Főispán előtt azon hozzáadással meghatározottan újította; hogy meghasonlást látván a választásban — ő már a hivatalt, mely nem közmegegyezéssel ajánltatik