Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

[Kimutatás a vendégek által elfogyasztott borról.] „bucsu alkalmával 35 itze fogyott el", — „nemzetes kasznár úr kukoriczát és dohány-dézsmát szedvén két vacsorán és egy ebéden költ = 44 itze" (alig több mint 35 liter). — „Tekintetes vice-nótárius uram (a megyei jegyző) egy éczakkán itt hálván költ = 6 itze", — „Páter Adrián Bokor koldulván, harmadnapig itt lévén, költ el = 18 icce" Az ivásra számtalan ok adódott: „az falu bikáját hogy elattuk, költöttünk 12 iccét", de „kasznár úr és patikárius Hőgyészre temetésre menvén, onnan viszszatérvén vacsorán költ el 10 itze". Igen gyakran szerepel a Számadáskönyvben olyan bejegyzés, hogy valahonnan (..szolgálati útról") visszatérve megittunk x mennyiségű bort. Amikor a falu földjeinek összeírásakor másfél + egy + ismét egy napra kinn volt a faluban a tiszttartó és a főszolgabíró, 68 + 48.+ 67 icce, őszesen tehát 183 icce (alig több mint másfél hektoliter) bor fogyott el. Ugyancsak feltünteti a bíró elszámolása, hogy a kútásók, kőművesek és egyéb mesteremberek mennyi bort kaptak — szinte védőitalként — naponta. FORRÁS: TmL. Közgyűlési iratok 6:219/2 MEGJEGYZÉS: A XVIII. sz. derekától kezdve — éppen a kölesdihez hasonló ,,zene-bonák" elkerülése és a rendezett igazgatás megteremtése érdekében — a bírákat a központi és a megyei hatalom számadásra kötelezte. A számoltatást évente a földesúr, vagy megbízott uradalmi tisztje, esetenkint a megye embere jelenlétében külön bizottság végezte el és munkája eredményeiről beszámolt a november első napjaiban megtartott tisztújító falugyűlésen is. Az elszámoltatási kötelezettség rákényszerítette a bírákat arra, hogy a bevételekről és kiadásokról kimutatást vezessenek, ilyen kimutatás az itt szemelvényesen, illetve értékelten bemutatott Számadási Könyv is. E számadási könyvek a korabeli viszonyok megismerésének nélkülözhetetlen forrásai: bepillantást engednek egy-egy falu életébe, lehetővé teszik az igazgatási morál színvonalának megismerését stb. Ez a forrás eredeti állagából kiszakítva került a kutató kezébe, a helyre és időre, vonatkozó világos adatokat nem tartalmaz, a könyvecske címlapjára —. később, ceruzával — ráírt megjegyzés szerint Nagyszékely számadási könyve. Miért adományozta a kutató mégis Udvarinak? Következtetés alapján: több tucatnyi bejegyzés alapján biztos,, hogy a község a simontornyai gr. Styrum-Limburgh uradalomhoz tartozott (ennek levéltárából ered a forrás, ide vitte be a bíró számos alkalommal a „konyhai ajándékokat", itt vett részt az úriszék ülésén) ; ugyanakkor a forrás többször megnevezi az uradalom többi községét .(Nagyszékelyt és Kisszékelyt), Udvari megnevezése azonban sehol nem fordul elő. További részkutatással kellene a hipotézis (következtetés) helytállóságát vagy tévességét eldönteni. A forrás egészéből kitűnik, hogy csak a bormérésből volt a falunak bevétele ( a bevételi oldalon csupán a korcsmárostól megkapott pénzek szerepelnek), mégpedig a saját termésű borát mérette ki a falu (a bíró csak nemesborvásárlásra költött pénzt, ugyanakkor két külön kimutatást vezetett arról, hogy a falu három- (jobb), illetve két-krajcáros borából melyik „ellenőrnek" mennyit adatott ki. I7fí7-ben például a falu bevétele 286 forint és 68 egész 5/6 dénár volt, valamennyi kiadása pedig 290 forint és 59 egész 5/6 dénár. Ezt a 3 Ft 91 dénárnyi különbséget megtérítették a falu bírájának. III/104 1773. október 29. HÍRADÁS DECS KÖZSÉG TELJES PUSZTULÁSÁRÓL Tekintetes Consiliarius Vice-Ispány Űr! Nékünk kegyes Urunk, édes atyánk és irgalmas Patronusunk ! Vajha más nyomorúságban, vajha más keserűségben és siralmas állapotban kelle vala az T. Consiliarius V. Ispány Urunk és édesatyánk előtt könyörögnünk és esedeznünk, atta volna az Űr, a Jehova Isten. De olly veszedelmünkben olly kínainkban, olly megnyomorodásunkban kelletik könyörögnünk, hogy hozzá hasonlót mostani élők e mi hazánkban talán senki sem látott és hallott, annyival is inkább le nem írhat. Mert ezen holnapnak 21-dik napján délután