Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

Ezt véghez vi vén, az eskütteket kettőn kívül, nem külömben a bejáró embereket kettőn kívül mind lehányták,

3 s ezeknek helyibe szabad királyi városok szokása szerint mind a két részrül különössen tizenkettőt választottak.

4 Annyira nevelkedett a kölesdiek gonoszsága, hogy az illetény kegyetlenségtől még az asszony-nép sem volt mentes. Amint is Horváth Györgynét háttol kötözték egy ágashoz az udvarba. Ide tartoznak nem különben ama nagy, égben kiáltó istenkáromlások, amilyeket sok száma nélkül vittek véghez ezekben a napokban. Sőt úgy megátalkodtak gonoszságokban, hogy mégmost sem mentesek szegény meghurtzolt személyek, mert még most is azzal fenyegetik a nyughatatlan fejek, hogy sem napja, sem órája, hogy ismét kihúzzák; amint is Gyenis Péter és Horváth Györgyné kilencz napig bujdostak előttük Hőgyészbe. Elöljárók voltak ezen zendülésbe: Takáts György, Körösi Istók, Gyenis Istók, Tót Istók, Debretzeni Gergely, Varga János, Szekeres Mártony, Német Péter, Faragó Mihály, Gyarmati Ferentz, Pap János, Bátai Miska, Ballá Istvány, Jenéi Istók, Hamvai Gergely. Vég Ferentz. Szabó Istók, Fazekas Gergely, a Varga bognár, Nagy Istvány, Farkas Istvány, Komlósi Ferentz, Hódosi János, Molnár Gergely, Menyhért Istók, Sólya Miska, Mester Miska, Zsebe Gergely, Száraz Molnár György. Az akasztók: Banits Jancsi, Kósa Jantsi, Osváth Istók, Mohai Miska, Kováts Jantsi, Baranyai Istók, Tóth Istvánnak két fiai és Ballá Istók. FORRÁS : TmL. Apponyi-család levéltára. JEGYZETEK: 1. Többet vettek meg a falusi elöljárók a szegénységen adóban, mint amennyi az alakulatokhoz elkerült. 2. A nagyhangú fenyegetés címzettjei: azok a mezővárosi vezetők, akik elsikkasztották a város pénzét. 3. Azaz: leváltották. 4. A szabad királyi városokban ez soha nem volt gyakorlat: a 12 tagú belső tanács (szenátus) mellett volt még egy választott község (electa communitas) is, ezt a 60—100 tagú testületet nevezték külső tanácsnak. Néhol (azokban a városokban, amelyekben a kézműves réteg politikai befolyása erősebb volt) még egy 24 tagú ellenőrző-testület is tevékenykedett a városi igazgatásban, Magyarországon azonban nem volt olyan város, ahol mindkét tanács létszámát 12—12 főben állapították volna meg. MEGJEGYZÉS: A lázadó jobbágyok május 25-én kelt levelet adtak át a gr. Mercy-uradalom teljhatalmú megbízottjának, amelyben összefoglalták a sérelmeiket. Íme a levél: Tekéntetes Plenipotentiarius Urunk! Mindenek előtte, ezen általunk bé adott alázatos instantiánkrul, engedelmet kérünk: azon okbul, hogy nékünk szegény lakosoknak sem akaratunkban, sem pedig gondolatunkban sem tünt, hogy régi Nagyméltóságú gróf Generális Urunk Eőexcellenciája kegyes és védelmező szárnyai alatt mind ekkoráig bátorságossan nyugodván, emiétett Méltóságos Uraság szolgálattyát vagy adóját főlhadni kévánnánk, nem különben azon Méltóságos Uraság vagyis tisztyei ellen valamely sérelmet, avagy pártütést tenni igyekeznénk. Azon dolog távul légyen, (annál is) inkább minthogy eddig is úgy kelletett volna végbe menni, s kivált a Tekintetes Úrnak azonnal informatíot tenni szükséges lett volna. De kit a félelem, kit más környülálló dolgok nálunk hallgatásban tartóztattak ekkoráig, nagy kárunkat szenvedtük, most sérelmes ígyünket a Tekintetes Ür színe eleiben alázatossan benyújtjuk. Már egynéhány esztendőktül fogva itt városunkban lévő bírák és eskütt személyek, akik öreg-bírói hivatalt viseltek, magok lelki ismeretekkel nem gondolván sok pazarlást, a városnak kevés jövedelmébül tékozlást, a portio-pénz kivetésében, beszedésében helytelen és megcsalásra való kész dolgokat merészlettek cselekedni. Németh-tartásban, forspontozásban. transénális dolgokban igen kevés hasznot a szegénység mellett fordítottak, egy szóval evésben-ivásban, nevezetesen pedig Kőrössy György nevezetű esküdt emberünk akkori bírói hivatallyárul végben vitt elegendő számadásról is kétségben vagyon. Elgyőzte a szegénységet kiáltozó, fenyegető szavaival, most is részegségekben és károm,kodásokban töltvén többnyire napjait, sok szegényt méltatlanul pénz és másféle kárhozaios hatalmaskodás okkal bünteti, rontya és gyalázza. Kit is azon esküttségében tovább megtartani telylyességgel nem akarunk, többekkel edgyütt — mivel ezen Kőrössy György eskütt embernek szavaira nézve hasonló társok a káros dolgokban lettének. De addig is míg letétetődnek, akik azok számadásra szólíttatván világosítsák ki, ha igaz az eltöltött idejek és hivatallyok, a szegénység jelenlétében és előttök, ebben is terhellést tenni a Méltóságos Uraságnak nem kívánunk. Vagyon értésünkre az is, hogy a kőhányás és buzavitel iráni is az Méltóságos Uraság oly kegyes rendelést tenni méltóztatott, hogy a kőhányás (mivel erejebéli és öreg napszámosokkal ment végben) napszám szerént kifizetődnek kész pénzzel, a búzának vecturája is illendő fuarbéli pénzzel téríttetik meg, ezeknek a valóságát is miben légyen — mi szegény lakosok, nem tudhattyuk. Mind azon által ebben, sem pedig más dolgokban mostani öreg-bíránkat. Nemes István urunkat, nem külömben Csapó János és Hennyei János eskütt embereinket