Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

HI/50 1725. január 31. A KÖBOR JÓSZÁG ÁTADÁSÁNAK KÖTELEZETTSÉGE Generális kongregáció : Tolna Elhatároztatott, hogy a kóbor marhákat és egyéb elbitangolt jószágokat — büntetés terhe alatt — senki ne merészkedjék eltitkolni, hanem azokat jelentse a megyei tiszt uraknak, illetve az alispán úrnak. FORRÁS: TmL. közgyűlési jegyzőkönyvek 1721—1725, 490. old. MEGJEGYZÉS: Magyarország sajátos viszonyai miatt (minthogy kiemelkedő jelentősége volt az állattenyésztésnek) már a középkortól kezdve számos törvény vagy statútum szabályozta a kóbor (illetve tilosban talált) jószág befogásával, eltartásával és visszajuttatásával kapcsolatos eljárást. E szabályok lényege: aki a kóbor vagy tilosban talált állatot befogta — csak 3 napig tarthatta azt magánál, ennek eltelte után át kellett az állatot adni a megye tisztségviselőjének (szolgabírójának). Ha a jószág tilosban legelt, úgy fogták be: a szolgabíró felbecsülte (-tette) az okozott kárt és ennek, valamint a tartást (etetési) költségeknek megfizetésére kötelezte az állat tulajdonosát és rendszerint meg is bírságolta (ezt gyakran hajtőpénznek nevezték). Ha elbitangolt jószágot fogtak be: a megye tisztviselője előbb a szomszéd községeket értesítette az esetről; ha az állatért senki nem jelentkezett — kurrens útján ismertette az állat jellemző adatait járása — esetleg a megyei főjegyzőn keresztül a szomszéd járás, az egész megye vagy a szomszéd megye határos — községeivel. Az állat tulajdonosa vagy birtokosa természetesen köteles volt a szolgabírónak is megfizetni az őrzéssel, tartással járó költségeket. Gyakran előfordult, hogy a földesurak, vagy megyei tisztségviselők — mezőgazdasági ..dologidőben" — hatalmi helyzetükkel visszaélve, hetekig, sőt hónapokig visszatartották és saját gazdaságukban dolgoztatták a befogott jószágot, majd tetemes summa megfizetésére kötelezték a jószág visszatartásában vétlen tulajdonost. III/51 1725. január 31. A GONOSZTEVŐK MEGBÜNTETÉSE Generális kongregáció ; Tolna Elrendeltetett, hogy az 1659: 16. törvénycikknek megfelelően (amelyet továbbra is meg kell tartani) a nemes vármegye magisztrátusa a gonosztevőket bárhol és akármelyik birtokon elfoghatja és érdemük szerint megbüntetheti — kivételt képeznek a pallosjoggal rendelkező földesuradalmak, amelyek közé azonban nem lehet odasorolni a halálos ítélet kimondásának jogával nem rendelkezőket. FORRÁS: TmL. közgyűlési iratok, 1721—1725. 508—509. old. MEGJEGYZÉS: Az említett törvénycikk többet irányzott elő, mint amennyit ez a statútum, jogot adott ugyanis a megyei tisztségviselőknek és a rablók üldözésére beállított embereknek arra, hogy — pallosjogra való tekintet nélkül — csakugyan bárhol befogjanak gonosztevőket és azokat a főispánnak vagy alispánnak adják át megbüntetésre (tehát nem a pallosjoggal rendelkező uradalomnak). E statútum tehát jogi megoldását tekintve végrehajthatatlan, ugyanis elrendeli a törvény figyelembevételét, de egyúttal módosítja is a törvény rendelkezéseit.