Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

1702. nov. ESZTERHÁZY MIKLÓS HERCEG OZORAI URADALMÁNAK 1702. ÉVI ÖSSZEÍRÁSÁBÓL „Ezen Pincehely várost, a várral együtt, ahol most a város szentegyháza vagyon, a török bírta és lakta. Minekutána pedig a kereszténység fegyvere által a török innen kiűzetett volna, legeslegelőször ezen helységet a rácok szállották meg és sok ideig lakták, de ezek is a vármegye terhét el nem viselvén és sok jövőmenő hadak alkalmatlankodásait meg nem állván, elszéledtek és pusztán hagyták a helyet. Azután ismét a méltóságos herceg és magyarországi palatínus, fraknói örökös gróf Eszterházy Pál uram, úgymint a helynek örökös Földesura, kegyelmes protekciója alatt 1695. körül, a magyarok kezdték megszállni, Ö hercegsége, úgy mint földesúr, a magyar jog részéről a megszállóknak három esztendeig való szabadságot adott, úgy hogy a három esztendő eltelvén, a magyar részről tartozzanak ö hercegségének készpénzt fizetni esztendőnként 100 forintot az éppen hivatalos értékben. Az Udvari Kamara pediglen a törökök joga avagy amint hívják jus armorum alapján a községet és birtokát, ezen jussal a simontornyai harmincadosok által ezideig bírta ezen helyt és a jus armorumnak alávetett minden más helyhez hasonlóan minden héten minden marhás gazdától marhával és marhátlan gazdától gyalog, egy-egy nap, azaz esztendeig ötvenkét napig való szolgálatot, vagy szolgálat helyett minden napnak érdemes bérét, készpénzül, megkívánta és megvette. Ö hercegsége is hasonlóképpen a magyar részről azon kilencedet magának competálni praetendálta, és mind a két fél — ki ki a maga jussát — erőszakkal is oltalmazta. Ö hercegsége azonban a maga jussát, az az örököst pedig az Üjszerzeményi Bizottság előtt bizonyított és nagy fönt megbizonyítván és a bizottság előtt is ő Hercegsége jussát mind ezen Pincehelyben és ahoz tartozandó pusztákban hasonlóképpen ozorai, tamási, koppányi és kaposvári jószágokban megerősítvén és jóváhagyván; azután ő hercegsége a jus armorum dolgában a kamarával tárgyalt és azt nagy összegű pénzzel az egész megírt jószágbul kifizette, úgy a jelen való 1702. esztendő május 8-án Fehérvárott a kamara visszavonulása által mindkét részre abszolút joggal megszállta. Előrebocsájtva kitetszik, hogy a földbirtokosok a kocsmáltatásból, a mészárszék jövedelméből, a malom jövedelméből és a kilencedből, büntetéspénzekből 100 forintot vett a jus armorum tekintetbe vételével és a kamarának a helység mit tartozott szolgálni. Ö hercegsége most könnyebbséget akarván szerezni a lakosoknak: az ötvenkét napi munkát minden gazdának 6 forint arendában elengedte, amely egy napi munka helyett teszen 11 és fél dénárt. Az uraságnak most itten semmi majorsága nincsen. Mindazonáltal ha esetlegesen valami munka előadódik és a városnak szolgálni kellene, amint ö hercegsége egy gazdának egy napi munkáját árendálta, hasonlóképpen egy napért annyit kellene az árendából levonni, az egy nap 11 és fél dénár. Ezen lakosok nem örökös jobbágyok. Arra nem is lépnek, mivel mindnyájan, ki nemes ember, ki szabad legény közülük. Azért mindenikének, valami-