Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

géből kampósan hajló fülből keskenyebb lemez csüng, felülete szintén hármas tagozású, hasonlóan kereteit mandulaforma mezőkkel, a cikkelyek külső találkozási pontjaiból csúcsban futó, apró lemezkék állanak ki; a keretek, melyekből a bogláron s a csüngőn a cikkelyek középmezői kidomborodnak, aranyozottak. Egészben négy darabot láttunk, kettő teljes, más kettő csonka. 5—6. Kisebb csüngős boglárka, sárgarézből (?) öntve; a boglárka köridomú, felülete laposan kihajló, közepett kidomborodó gyöngykörben emelkedő, domború gömböcsdísz, külső szélét is gyöngykör szegélyzi; alján erősítésre szolgáló pecek; széléből kinyúló, kampós fülön lóg a szívidomú csüngő, melynek szélesebb részén kicsiben ismétlődik a kerek boglárka díszítése, míg a körded csúcsba futó, keskenyülő mezőt a külső idomát követő idoma tölti ki, szintén kerettel és gyöngyözött széllel. 5/a felső, 5/b alsó nézet, 6. csonka példány. 7. Szíjcsatnak trapézidomú kerete, bronzból, kívül éles széllel, befelé domborodó fölülettel. 8. Boglár, kerek, sárgarézből; középütt gömbszelvényű domborulattal, gyöngykeretben, s belőle három kidomborodó szirommal, melynek csúcsosodó része belé nyúlik a keretbe, a keretet hat behorpasztott kisebb dudor, s a dudorokat összekötő, kidomborodó, kettős sávok képezték; alján három szögecs, s széle táján egyhelyütt két lyuk, s a keretében törést helyreigazító javítás. 8/a felső, 8/b oldalnézet. 9. Karperec, sárgaréz pántból, egyik szélesbülő vége ép, másik vége csonkának látszik. 10. Pecsétlő (?) ujjgyűrű, sárgarézből, körded fejjel, melyből a karika felé két-két levélidomú nyújtvány vonul; a kör közbeeső széléből apró csúcs áll ki, föl- és lefelé; a fejkorong közepén lyuk, a fölület mélyített idomai fölismerhetetlenek. 11. Fülönfüggő, szürkés fémből, a dudorok durván utánoznak gyöngyöket és gömböcsöketT 12. Tekercses ujjgyűrű, sima sárgaréz sodronyból; egy egész és két fél hajlású. 13. Zárt ujjgyűrű, sárgarézből, belül lapos, kívül kihajló. 14—18. Ujjgyűrűk, sárgarézből, közeljáró, keskenyülő, tompa végekkel. 19. Ujjgyűrű, sárgarézből, pántos, egyenesen lemetszett nyílt végekkel. 20—23. S-idomú kampók, sodrott sárgarézhuzalból, egyik kihajló vége zárt hurkot, másika nyílt kampót képez. 24. Szabálytalan idomú gyűrű, sodrott sárgarézhuzalból. 25—31. Különböző idomú és nagyságú halántékgyűrű, sárgarézből. FORRÁS : Hampel József. A honfoglalás kor hazai emlékei. À magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor, Budapest, 1900. 723—724. MEGJEGYZÉS : A közölt leleteket három csoportra lehet bontani. Az első csoportba a lószerszámveretek tartoznak (7—8). Honfoglaló őseink halottaik mellé lószerszámot, néha lőáldozatból származó csontokat is, tettek. A lószerszám fémdíszei megmaradtak. Díszes, veretes lószerszámot csak a nők használtak a honfoglaló magyaroknál. A legelterjedtebb veretdíszek rózsára emlékeztetnek. Az ilyen lószerszámvereteket őseink még a Kazár Birodalomban és Lebédiában szerezték be. Divatjuk a honfoglalást követően hamarosan alábbhagyott, majd hirtelen megszűnt, utánpótlásukra ugyanis keletről nem volt több lehetőségük. A második csoportba a nők ruházatát díszítő fémcsüngők tartoznak (1—6). Legjellegzetesebb darabjai az itt is látható kéttagú csüngők. A kisebb csüngő (5) valószínűleg már kora Árpád-kori sírból került elő. A harmadik csoportba tartoznak a gyűrűk, a karperec, a fülbevalók és a hajkarikák (9—31). A haj és a fül díszítésére szolgáló pödrött végű karikák a X—XI. században jellegzetes mellékletei a női síroknak. A gömbdíszes függő a X. század divatját idézi. Sajnos ezek a leletek nem szakszerű ásatás révén kerültek elő, így velük kapcsolatban számtalan kérdésben találgatásra vagyunk utalva. Szerencsére azonban ezeket más sírok leleteivel való összevetés segítségével sikerült meghatározni. így megállapítható, hogy vezető, illetve középre-