Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

1592. okt. 11. MEHEMED BUDAI PASA ERNŐ FŐHERCEGNEK KORÁBBI PANASZARA KÜLDÖTT VÁLASZÁBAN A TOLNA MEGYEI SARCOLASOKRÓL Mi Mehemed pasa, az hatalmas Istennek jó akaratából az győzhetetlen török császárnak fő helytartója Budán és gondviselője Magyarországnak, stb. Felséges Mátyás herceg, nekünk szerető szomszéd barátunk. Köszönetünket és magunk ajánlása után azt akarjuk felségednek tudtára adni, hogy Mindszent havának hetedik napján Székesfehérvárra jöttünk valami dolgok felől és az felséged barátságos levele hozzánk juta, melyből mindeneket megértettünk, az boszniai pasa cselekedeteit számlálja elő felséged, de jó barátunk mi arról müt tehetünk, ő maga eszétől cselekedte avagy mint cselekedi nem tudjuk, Isten fordítsa jóra, azt is mondja felséged, hogy mi innen segítséget adtunk volna neki, azért felséged azt jól tudja, hogy mi nekünk illik, hogy az hatalmas császár urunk országát megőrizzük. .. felséged levelében írja, hogy felségetek felől a frigy ellen semmi ok nem adatik, csak innen mi felélünk nem legyen, mi szerető szomszéd barátunk az tisztességes ajándék felől annyi módot találni, mi dolog, holott az ideje régen elmúlt mi ennyire késlelni és az végbeli kapitányoknak minden gonoszságra szabadságot adni, és az hatalmas császár országában várak mellett házakat égetni és városokat felverni és az Konstantinápolyi utat egy néhány lopókkal lesni, felverni az felségtek ítéletére hadjuk, ha az frigyhez illendő dolog-e és az barátsághoz illik-e. . . ez három végbeli kapitányok úgy mint veszprémi, palotai és tatai az frigy mi legyen és az két császár között való barátságot nem tudják, nem gondolván nem tudjuk ha ő maguk bolondságából vagy hogy mi az hatalmas császár parancsolatja szerint veszteségben vagyunk, talán gondolják, hogy haddal erőnk nem volna, azt gondolják-e?.. . a barátság fejében akaránk felségednek tudtára adni, mivel hogy ez után ha valami dolog történne felséged mi tőlünk ne tudja, az hatalmas császár országában akasztófától és karótól menekedett latrok Veszprímre, Palotára és Tatára mennek, várukban helyt találván és hozzájuk való képest latrokat melléjük gyűjtvén erdőről erdőre, nádból nádba lopó módra, az konstantinápolyi útra jővén az úton járó törökökre éjjel rájuk ütvén, néha visznek, néha fekete arccal szaladnak, az okáért az úton járók hozzánk jővén, panaszolkodnak szüntelenül.. . ez lopó latroknak cselekedetei képest dolog e mindenőkneK kivüle, ez egy néhány napokban veszprími és palotai kapitányok úgy mint három száz lopót összegyűjtvén és váratokból tüzes labdákat és egyéb tüzes szerszámokat adván nekik, ezt mondván nekik ti is az török palánkokat égessétek és városokat, szabadságot adván az konstantinápolyi útban egy Szekszár (Szekszárd) nevű városra tüzet vetvén egy házat megégettének és az ott valók utánuk menvén az erdőben szaladván kit belőlük levágtak és kik elszaladtak fekete arccal.. . ismét egy néhány nap múlva egy Tolna nevű várost éjjel felvervén négy törökök leöltenek és két rabot elvittenek és éjjel a nádasban szaladván fekete arccal szaladtak el,. . . ismét csak mostansággal Simontornya tartományában egy Tamási nevű palánk alá jöttek, tüzes labdákkal és egyéb tűzi szerszámokkal akarták megégetni, az vitézek mind ott nem találkozván, úgy mint három óráig ott víttanak az ott való vitézök értvén utánuk mentenek az lopó latrok futván az nádasban szaladtanak fekete arccal.. . ha felségtek késedelem nélkül az ajándékot elküldi, vagy Boszniában, vagy az végekben, ha egy szál szórni dolog az frigy ellen lészen, mi ïe-