Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA
... A pénzeket és gyűrűket tartalmazó lelet az alacsony dombháton húzódó középkori település közelében, a dombhát alatti mélyebb szántóterületen, az emelkedés DK-i szélétől mintegy 120 m-re került elő. Első darabjai — 984 ezüstpénz és a cserépedény alsó része egyik felének töredékei — 1966. őszén szántás közben, mintegy 10—15 m-es területen szétszóródva kerültek felszínre. 1967. nyarán Mészáros Gyula múzeumigazgató hitelesítő próbaásatásokat végzett a középkori település területén, s ehhez kapcsolódva a pénzek előkerülési helyét is részletesen átkutatta. Ekkor a szántással mintegy 20—25 cm mélységig bolygatott föld alján a lelet nagyobbik részét, az egymáshoz tapadt pénzeket és gyűrűket, a testével oldalra, szájával kissé lefelé fordult cserépedénnyel együtt és mellette cserépfedővel találták meg. A szántással ugyanis csak az oldalra fordult edény alsó részét törték össze, s így a leletanyagot csaknem teljes egészében meg lehetett menteni. A leletből összesen 5314 db pénzt és 3 gyűrűt tudtak összegyűjteni. . . a pénzek között a legrégebbi II. Lajos 1520-ban, a legújabb pedig I. Ferdinánd 15^1-ben vert ezüst dénára volt. A legújabb pénz verési éve alapján bizonyosra vehetjük, hogy a pénzeket és gyűrűket tartalmazó cserépkancsót még 1561-ben rejtették el. .. Ete ekkortájt megnehezedett sorsát jól érzéketteti az a panaszos levél, melyet az ,eteiek szegény megnyomorodott népek' Horváth Márk kapitánynak, ,kegyelmes és nagyságos urunknak, az fölséges király képének Szigetbe lakozandónak' küldtek. A levél nincsen keltezve, de annyi megállapítható róla, hogy 1558. és 1561. között írták.. . ... Az eteiek panaszából kiderül, hogy az előző esztendőben hányszor sarcolták meg őket, s mennyi pénzt és egyéb értéket vittek el tőlük. Először Nagy Gáspár üzent rájuk, hogy ,ha meg nem sarcolnak neki, városukat megégeti, megdúlja és szablyára hányja őket*, 236 forintot, két báránybőrrel bélelt istamét mentét, ezekre való négy ezüst horgot, utána Nagy Sebestyén 92 forintot, két köpönyeget és két jó féket vett el tőlük. Ezután Balog Tamás, Almási Gyurkóval nemcsak ,megdúlta, megégeté a várost', hanem 110 forintot és egy ezüst horgot is kierőszakolt tőlük. Furottas Demeter és Kalmár András 54 forintot, Morsoló Máté, Fekete Bence és Major Ambrus 25 forintot, továbbá két ruhára való istamét posztót és egy istamét dolmányt, Sárközi Boldizsár pedig 8 forintot hajtott be tőlük. Az eteieket egy év alatt hatszor sarcolták meg, s összesen 525 forintot vettek el, tőlük, ami akkoriban igen nagy összeg volt... A levélben elpanaszolják, hogy ,mennyi sok nyomorúságot tettek rajtuk, hogy immáron a városnak jobb része elpusztult és az kik rajta laknak is annyira jutották őket, hogy az, kinek tíz ökre volt, négy maradott benne, az kinek hat ökre volt kettő vagyon benne, az kinek ökre volt, egy sincsen benne'. A következőkben elmondják azt is, hogy Balog Tamás, aki Nándasdy Tamás szolgájának mondja magát, ismét másfélszáz forintot és egy gránát dolmányt követel rajtuk. Ekkor azzal is megfenyegette őket, hogy ,f eldúlj a és megégeti a várost, lakóit pedig szablyára hányja'. Közülük egyet megfogott és azt megkötözve elvitte, a többieket pedig azzal fenyegette meg, ,hogy ha nem sarcolnak neki, az embert megsüti'. Levelük végén arra kérik Horváth Márkot, ,viseljen gondot reánk, mert elpusztult az város, el kell róla futnunk, pusztán kell hagynunk az várost, mert soha ennyi fizetést el nem győzünk'. . . .a mezővárosok is ekkortájt a végvári katonaságnak az étéihez hasonló sarcolását szenvedték végig. 1559-ben a csurgói erősség portyázó katonái törtek be Tolnára és az összes marhát hajtóikkal együtt elrabolták. Horváth Márk a szekszárdi bégre megharagudván, 1560. november 11-én katonái az Étéhez közelfekvő Szekszárdot vették körül és rabolták ki. A hordók-
