Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA
A mohamedán települőkkel rendelkező magyar városokban a mohamedán egyház papjai és vallási épületei is megjelentek. Szekszárdon és Koppányon 4 templom (dzsámi), Bátaszéken, Üjpalánkán, Tolnán, Pakson, Földváron, Anyavárott, Simontornyán, Dombóvárott egy-egy templom (dzsámi) és helyenként több imaház (mecset) épült. Pakson Evlia Cselebi, egy mohamedán szent, Arkodzs Baba síremlékét (türbe) említi, amely a helyi mohamedánok helyhezkötését szolgálhatta. A megyében a legtöbb mohamedán Szekszárdon és Koppányon élhetett, erről a korabeli leírások és épületleletek vallanak. A vallási rituális arc-, kéz- és lábmosáshoz szükséges vízigény következtében Koppányon és Szekszárdon az egykor a törökök által épített vízvezetékek és fürdők leletdarabjai kerültek elő, de forrásaink török fürdő működését Tolnán is megemlítik. A Duna melletti mezővárosok egykor színmagyar lakossága vegyes lakosságú, vallásközösségek szerinti lakónegyedekbe osztva élt, ahol a házak építését is a törökök szabták meg: keresztények a házaikat a mohamedánokhoz viszonyítva csak egy méterrel alacsonyabbra építhették. A keresztény vallási szertartások nyilvánosságát korlátozták, akárcsak az emberek mozgási szabadságát, a saját helységükön kívülre, illetve a legközelebbi vásáros helynél messzebb csak belső útlevéllel távozhattak. A menekülő jobbágyokat vagy falvakat a török szpáhi földesúr is visszakövetelte, amint ezt az 1618-ban Földvárra menekült madocsaiakkal is tették. A Duna melletti nagy révhelyek, mint Tolna, Báta stb. vámjainak kezelője és a szultáni falvak adóbeszedői a budai török kincstár által megbízott adó- és vámszedők (emini mültezim) voltak, ök és beosztottjaik hivatali idejük alatt fizetett tisztviselők voltak. A budai kincstár a szultáni jövedelmeket illető vámok, adók és illetékek beszedésére alkalmanként megalkudott egy-egy arra jelentkezővel, aki egy felajánlott összeg erejéig bizonyos megjelölt helyekről és bevételekből a jövedelmeket behajtotta. Az így kijelölt helységek bizonyos vagy teljes adó- vagy vámjövedelmeinek beszedését nyilvántartó pénzügyi hivatal (muqataa, továbbiakban mukátaá) bevételeiről napi részletes és havi összesített kimutatásokat készített, amelyeket többnyire a vámbevételek nagyságrendje miatt vámnaplóknak is szoktunk nevezni. A megbízott emin elvesztette a hivatalát, ha egy másik jelentkező a budai kincstárnál több bevétel beszedését ajánlotta fel. esetleg az illető mukátához tartozó helységek és jövedelmek megváltoztatásával. A szultáni falvak adó- és vámbeszedése így egyik mukátától a másikhoz kerülhetett. A megyében a legjelentősebb ilyen mukáta a tolnai, bátai, paksi, földvári és a simontornyai és koppányi szandzsákok szultáni birtokait kezelő közös mukáták voltak. Tolna megye adózó helységei tehát a magyar adóikon kívül fizetett török adóik közül a földesúri adóikat vagy szultáni hass-birtokként, valamelyik mukáta tisztviselőinek vagy tímár-birtokként a szpáhi birtokosnak fizették, de az állami egyenes adóikat, mint a fej adót vagy a hadiadókat a török birtokosoktól függetlenül a budai kincstár egyes szandzsákok vagy kazánként egyszeri alkalommal megbízott pénzügyi tisztviselőinek fizették. Az adóbehajtások alapja a korábban elkészült adófelmérés, az egy-egy területi egység, általában szandzsák adóösszeírása volt. Tolna megye területe négy török szandzsák között oszlott meg. Ez a négy szandzsák, a budai, szekszárdi, simontornyai és koppányi is a területén lévő helységeit falvanként összeíratta. A budai kincstár tisztviselői külön a fejadó behajtása céljára falvanként minden 6 Ft vagyonnal rendelkező családfő nevét írták össze, ezekből a dzsizje defterek lettek. A török földesúri szolgáltatások falvankénti bevételeinek felértékelésére a családfők nevei után az egyes