Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

török terjeszkedés miatt egyre inkább Szigetvár védelmébe szorult be. Szigetvár a szintén ide menekült Baranya vármegyével együtt, a két megye saját fenntartására adóztatott falvaiból, mintegy ellátmányi területként, vártartományt alakított ki. A vártartomány élén a főkapitány állt, mellette a Magyar Kamara által odahelyezett kamarai udvarbíró (provizor) és szintén egy kamarai ellenőr (rationista), akik a vártartomány pénzelszámolásait végezték. Alájuk beosztva az élelmiszerbiztosok, mint a borpincék vezetője a kulcsár (claviger) és a gabonaraktár vezetője (sáfár), akiknek még további beosztottjai a vár helyőrségének élelmezésében vettek részt. A szigeti vár a neki adózó falvakról részletes, falvankénti összeírásokat készített, valamint az ezekből a falvakból ténylegesen befolyó adópénzekről egy pénztárnaplót is vezetett. Ezeket az összeírásokat (urbárium) többször megismételték, mert a falvak állapota rövid idő alatt változott. Itt az 1560. évi és az 1565. évi szigetvári urbárium bemutatott részleteiből is egyes adózó helységek mindennapos életébe rövid bepillantást nyerhetünk. A szigeti várba az adóbehajtások által elkövetett bizonyos visszaéléseinek kivizsgálására 1554-ben kamarai vizsgálóbizottságot küldtek ki, amely az adóztatott falvak bíróit és esküdtjeit kihallgatta. Gyakorlatilag az 1540,/60-as években Tolna megyében a magyar közigazgatást a szigetvári főkapitány és katonái jelentették. Az egyes falvakban a bírók felett a vár tiszttartói vagy főlegényei állottak, akik a jövedelmek beszedését végezték. A nemesi vármegye középkori működésének utolsó iratai közül való az az 1564. évi ítéletlevél, amelyet Tolna és Baranya alispánjai, szolgabírái és esküdtjei, valamint nemessége Sziget mezővárosban bizonyos hódolt Tolna megyei birtokok ügyében tartott megyei törvényszék üléséről adtak ki. A szigeti vár eleste, 1566. után az általa fenntartott vártartomány falvait több más végvárunk között osztották meg. A falusi és mezővárosi helyi igazgatást a bíró és az esküdtek látták el. Ezek működése a török uralom alatt is fennmaradt, sőt különösen jelentőssé a nagyobb mezővárosokban vált, ahol, mint Tolnán is, lényegében a betelepült törökök és szerbek miatt, a magyar őslakosság bizonyos városnegyedekbe szorulva élt. A legnagyobb magyar települések vezetőit mind a török és mind a magyar fél is, különböző államközi ügyekben —- mint fogolykiváltás, kezességvállalás, felderítés és kereskedelmi üzletek —, gyakran bevonták. Ezekben a mezővárosokban ahol török helyőrség volt, a török városi szervezet is kiépült. A helyőrség parancsnoka egyben a város kormányzója, a dizdár volt, mellette általában két helyettese közül az egyik a polgári ügyekkel (sehir kethüdási) foglalkozott. De szintén a katonák közül került ki a városibiztos (emini sehir), a vásári biztos (emini muhtesib), esetleges hídbiztos (emini köprü) vagy építésbiztos (emini mimár), valamennyiük mellett az írásbeli teendőket írnok (kjatib) végezte. A török településszemlélet a városokat nem terekre és utcákra, hanem az általuk körülzárt lakótömbökre (mahalle) tagolja, s minden ilyen mahalle egy-egy csendbiztossal (subasi) rendelkezett. Az igazságszolgáltatási, közjegyzői, valamint az államigazgatási ellenőrzést a török bíró, a kádi látta el, akik Tolna megye területén Koppányon, Simontornyán, Szekszárdon és Tolnán működtek. Egy kádi területi illetékességi körzetét kaza néven nevezték, ami különösképpen a XVII. században az állami egyenesadók — mint a fejadó vagy a hadiadók — kivetésének és behajtásának területegységévé válik .Bizonyos ügyekben, mint a hagyaték, birtoklás és a büntetőügyek a mohamedánoknak és a nem-mohamedánoknak egyaránt a kádihoz kellett fordulniuk, aki tanácsban (meclisi ser) döntött.