Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig
kitűzött bírósági határnapnak 27-ik napján kelt esküt ítélő oklevele értelmében az abban leírt bizonyos dolgok miatt, tisztelendő Várdai Ferenc gyulafehérvári püspök úrral szemben Szent Katalin vértanú szűz imént múlt ünnepének ötödik napján a mi tanúságunk mellett esküt kellett tennie, ezért az eskütétel napján kiküldtük szerzetes testvérünket, Kelemen papot, hogy hiteles tanúként hallgassa meg ezen eskütételt. Ő onnan visszatérve jelentette nekünk, hogy vasárnap, vagyis Szent Katalin vértanú szűz elmúlt ünnepének ötödik napján az említett János apát elé járult, aki ott és akkor méltóságának, vagyis a főpapi süveget viselő pap jogán egyszál maga, a Báta mezővárosban alapított szerzetes templomban főpapi ruháiba öltözötten, baljában pásztorbotját fogva, jobbját a szívére téve a tanúbizonyságul küldött emberünk előtt igaz lelkiismeretére, rendjének szabályzata szerint azt állította és azt mondta, hogy néhai Tamás testvér, egykori bátai apát az említett Várdai Ferenc úrnak, a felperesnek minden őt vádló keresetében és perében (melyek a fentebb jelzett levélben foglaltaknak), teljesen ártatlan és azokhoz semmi köze nem volt. Ezen eskütétel tanúsítására adattuk ki ezen oklevelünket János apát számára. A nádor úr említett ítéletlevelét pedig pecsétünk felső felével lepecsételve neki visszaküldtük. Kelt a jelzett eskütétel második napján, az Űr 1517-ik esztendejében. FORRÁS: Magyar Országos Levéltár, DL 89111. MEGJEGYZÉS: Amennyiben a per folyamán a felek nem tudtak perdöntő bizonyítékkal szolgálni a bírónak, akkor a bíró valamelyik felet eskü letételére kötelezte, akinek igazának bizonyítására esküt kellett tennie. Miként egy család is nemzedékről nemzedékre örökölte a pert, úgy az apátok is hivatalukkal együtt megkapták az elődjük kezdeményezte pereket. A világi és egyházi ember eskütételének eltérő módját jól példázza oklevelünk és Tolna vármegye hatóságának korábban olvasott eskütétele. (Ld. az 1/36. sz. szöveget, valamint az apát ruházatára az 1/25. sz. képet.) 1/67 1518. október 25. IDÉZÉS HATALMASKODÄSI PERBEN A TOLNAI ORSZÁGGYŰLÉS RENDELKEZÉSE SZERINT Tisztelendő barátainak, a szekszárdi egyház konventjének Perényi Imre Abaúj vármegye örökös ispánja, Magyarország nádora és a kunok bírája baráti készségét ajánlja tisztelettel. Nemes Hatvani Rubin Dénes mesternek, a nádori irodánk jegyzőjének, valamint feleségének, nemes Zsófia úrnőnek a személyében panaszt adtak be, miszerint Nagyboldogasszony imént múlt ünnepe táján nemes Csehfői Szabary András felesége, nemes Katalin úrnő azáltal, hogy önhatalmúan előrelátó Tóth György jobbágyát és egy kóbor diákot, Jánost, valamint Tóth György több más társát az említett panaszosok Tolna megyei Csehfőfaluban levő birtokrészre épített nemesi házára küldte fegyverrel, akik hatalmaskodva az említett nemesi házat megtámadták, az imént megnevezett Zsófia asszonyt pedig — parancsára — számtalan gyalázó és jogtalan kifejezéssel gúnyolták, igen nagy kárt okozott az említett panaszosoknak. A választott nemesek összességének Szent Jakab apostol imént múlt ünnepén Tolna mezőváros közelében lévő gyűlésükön hozott határozatok és rendelkezések értelmében (melyeket a király őfelsége és Magyarország főpapjai, valamint báró urai elfogadtak és jóváhagytak) minden perben, (amely a határozat
