Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

amiért örökös közbenjárói lesznek főtisztelendő atyaságod lelkiüdvének. Az ítélettől lezárt pert ugyanis ismét megbolygatták az említett hajósok és azt mindenképpen érvényteleníteni törekednek, hiszen most, ha a .perrel szerzett jogunkat megsértenék, akkor fizetnének, vagy azonnal fizetni fognak 200 forint büntetést. Erről világosabban értesülhet főtisztelendő atyaságtok ezen levelünk benyújtójától. FORRÁS: Magyar Országos Levéltár, DL 26166. MEGJEGYZÉS: A hajózást iparszerüen űző pesti hajósok már korán céhszerü társulásba tömörültek. Társulatuk vezetői (miként a mezővárosoknak) a bíró és az esküdtek voltak. Mivel kizárólag a hajózásból éltek, ezért létfeltétel volt számukra az, hogy minél több és jobb kikötőt használhassanak a Dunán, vámfizetés nélkül. Különösen a téli kikötésre is alkalmas jenői rév budai kikötőjére lett volna szükségük, itt ugyanis a melegvizű források hatására nem fagyott be télen a folyó. Ennek használata természetesen sértette a nyulakszigeti apácakolostor birtokában lévő jenői jobbágyok érdekeit, akik szintén a víziszállításból éltek. Az örökös vitára 1514-ben tettek pontot azzal a megegyezéssel, amelyet itt is olvashattunk. Természetesen a pesti hajósok újból és újból megpróbálták felrúgni a megegyezést, ezért fordultak keltezetlen kérvényükkel az apácák Szatmáry György kancellárhoz, akire már korábban is rábízta a király ezt az ügyet. A Dunán lefelé hajózva, a legjelentősebb kikötő Báta lehetett, amit az is látszik bizonyítani, hogy a Nándorfehérvár felmentésére küldött hajóhad is ott kötött ki. 1/64 1516. április 14. HOL TANULT A JOBBÄGY KOVÁCS MESTERSÉGET? Mi. Szerdahelyi Öz János, Henyei Tiborc András Tolna vármegyei alispánok és esküdtek adjuk emlékezetül, hogy a Nyulak-szigeti apácák törvényes kérésére kiküldtük egyikünket. Szabadi Jakabffy János szolgabírót, hogy az alább írt vizsgálatot tartsa meg. ö miután onnan visszatért jelentette nekünk, hogy a most elmúlt Húsvét utáni második vasárnapon az említett Tolna vármegyében eljárt az ügyben, vagyis mindenkitől, akitől illett és akitől jónak látszott — megesketve őket — szorgalmasan tudakozódott és az alábbi igazságot derítette ki biztosan: Az az előrelátó Kovács Máté, aki jelenleg a panaszt tevők Kazsok birtokán tartózkodik és akinek rövid időre kovács mesterség tanulása céljából a székesfehérvári Szent Miklós püspökről elnevezett káptalan Fonó nevű falujában volt a lakhelye, ezelőtt is az említett úrnőknek, az apácáknak a jobbágya volt és nem az említett Szent Miklós káptalané. Kelt, Csernéden, hétfői napon, vagyis Szent Tibor és Valér vérvanúk ünnepén, az Űr 1516-ik évében. FORRÁS: Magyar Országos Levéltár, DL 22768. MEGJEGYZÉS : Nemcsak a szántóvető volt földesúri függésben, hanem a kézműves is. Kézműveseket mind a városokban, mind a falvakban találunk. À mesterséget tanulni vágvó jobbágy, ha a saját lakóhelyén nem volt mester, a szomszéd faluban tanult, még akkor is, ha A szomszéd település már más birtokosé volt. A tanulóévek letöltése után viszont a tanulás céljából átköltözött jobbágyot olykor a mesterrel rendelkező földesúr magáénak tartotta, miként szemelvényünkben is olvasható. A jobbágy hovatartozását azután megyei vizsgálat döntötte el. (Ld. az I/24a sz. képet.)