Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

Szent Luca szűz iménti ünnepét követő szerdán Pakson, végül pedig harmad­szorra és utoljára az ünnep utáni legközelebbi szombaton, Kömlődön. három szomszédos vásáron, amelyeket az említett helyeken és időpontokban szoktak tartani, a fenti Kaláznói Mihály fia néhai György fia Albertet, Apari Garázda néhai László fia: Péter fia Lászlót, néhai Apari Garázda István fia Pétert, néhai Szerdahelyi Imre fia Györgyöt és néhai Gordovai Fáncs László fia Frankot az említett György apáttal szemben a most következő Vízkereszt nyolcadára ki­rályi jelenléted elé megidéztették, hogy bemutassák birtokuk határjárására vo­natkozó oklevelüket és az ötvenöt márkányi büntetést nektek, valamint ellenfe­lüknek megfizessék. Egyúttal azt is megmondták nekik, hogy akár megjelennek előttetek, akár nem, ti a jelenlevő félnek igazságot fogtok szolgáltatni az előbbi ügyben, úgy ahogy azt a jog diktálja. Kelt az említett kihirdetés utolsó napjának ötödik napján az Űr 1468-ik évében. FORRÁS: Magyar Országos Levéltár, DL 16741. MEGJEGYZÉS: Évtizedekig húzódó perek nem voltak ritkák a középkorban. Az igazságszolgáltatás malmai lassan őröltek. Olykor csak az unoka érte meg a végét a nagyapja kezdte pernek. A peres felek szinte a végtelenségig tudták húzni az időt egyik tárgyalástól, a másikig. Erre szám­talan lehetőségük volt. Vagy mindig a következő tárgyalásra ígérték, hogy bemutatják a perhez szükséges írásos bizonyítékokat, vagy egyszerűen meg sem jelentek a tárgyaláson. Eleinte (Szent László korában), ha háromszor távolmaradtak a tárgyalásról, később, az Anjou­korban, ha hatszor, akkor három megyebeli vásáron, ahol a legtöbb ember megfordult, hangosan kihirdették a nevüket, a tárgyalás idejét és helyét, nehogy a további halasztásnak az legyen az oka, hogy nem találták meg a megidézendőket. Mátyás király 148G-ban eltörölte, mivel bántó visszaélésekre adott alkalmat, helyette háromszori személyre szóló értesítést vezettek be. Termé­szetesen büntetlenül nem húzhatta távolmaradásával egyik fél sem a pert. A büntetés a távol­maradásért alkalomról alkalomra nőtt. Oklevelünk ezen túlmenően fontos adalékkal szolgál három Tolna megyei vásáros hely történe­téhez is. Földvár és Paks mezővárosok voltak. Fejlődésüket nem kis mértékben köszönhették vásártartási joguknak. Kömlődről sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy milyen volt a középkori helyzete, ugyanis oklevelünk az egyetlen, amely említi. 1/52 1472. február 25. MÁTYÁS KIRÁLY AZ ELLENE ÖSSZEESKÜVŐ JÁNOS PÉCSI PÜSPÖK BIRTOKAIT ELADOMÁNYOZZA ... Mivel figyelemmel kísértük és meghánytuk-vetettük híveink, Poki Ferenc. Mihály. Péter, valamint Antal hűségét és szolgálataikat, mellyel irá­nyunkban viseltettek és amelyeket számunkra nyújtottak, ezért Móri. Mocsolág, Vargány. Kisalmás, Kapornak és Jércetető nevű birtokokat (amelyek valameny­nyien Tolna vármegyében találhatók) azok minden tartozékaival együtt. . . az említetteknek és azok összes örököseinek, valamint azok utódainak.. . örökre odaaj ándékoztuk. Ezek a birtokok ugyan korábban néhai János pécsi püspökéi, majd az ő adománya révén rokona és pécsi várnagya, Ervencei László kezében voltak, de minthogy János pécsi püspök elfeledkezett az iránta megnyilvánult kegyünkről, vagyis arról, hogy tőlünk kapta a javadalmát, nem régen János esztergomi ér­sekkel és más cinkosaikkal, tudniillik ellenségeinkkel az oldalukon felségünk el­len fellázadva veszélybe sodorták az országot azzal, hogy a lengyeleket behoz­ták az ország belsejébe, sőt megpróbálták felségünket az országból elűzni és he­lyünkbe a lengyel király fiát, Kázmért királlyá tenni, valamint másféleképpen is igyekeztek kárunkra lenni, ezért azok a birtokok hűtlenségük miatt orszá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom