Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

Mely határozat járásbeli fő és alszolgabíró uraknak, kik a népnek a Felséges Király és Nádor eránti hűség és bizodalomrai buzdítás mellett a jó rendre szakadatlanul felügyelni felelet terhe alatt kötelesek, a községbeli elöljárók és lelkész urak közbenjövetele útján leendő köztudomásra jutás végett kiadatni rendeltetett. FORRÁS: TmL Közgyűlési jegyzőkönyv, 1848. március 21. V/7 1848. március 25. HEGYESSY JÁNOS FŐJEGYZŐ LEÍRÁSA AZ 1848. MÁRCIUS 25-1 SZEKSZÁRDI NÉPGYŰLÉS ESEMÉNYEIRŐL 1848-ik évi március hónap 25-ik napját többen az igen fontos új események következtében sürgetőleg teendők feletti tanácskozmányra határozák. minek híre terjedvén a tanácskozmány valóságos népgyűlésre nőtte ki magát, a megyei nagyterem, karzatával, előcsarnokával együtt tömve vala; minden osztályú nép egyhangú felkiáltásai Bezerédj István táblabíró urat szólíták az elnöki székre, ki engedvén a kívántaknak azt elfoglalá, és onnan magyarázá a jelen állapotokat. — Megnyugtatólag szólott ezután a nemességhez s eleibe terj észté, miképp az ő eddigi jogaik, szabadságaik, csak az egész népnek szabadsága és vélök egyenlő polgári jussai által nyernek valódiságot. Figyelmezteté, mily üres hang, mily ámító csillám volt igen sokszor az, miben legfontosabb alkotmányos jussaink gyakorlatát kerestük, és mily biztos alap nélküli polgári állásunk az egész hazáéval együtt. Mily arcpirító, lélekmardosó az érzet, mellyel kellett a tőlünk elválasztott millióknak szemébe néznünk. Előadá, miképp azáltal, mi most történik, és mit a magyar nemesi osztály cselekszik, némileg kiengeszteli az igazságot, a sorsot, és ha korábbi századokban a haza oltárára tett véráldozat j ai nékie polgártársainak elismerésére hálájára igényt adának, ezt kétszeresen szerzi meg magának, midőn alkotmányos állását arra használja, hogy polgártársait jussban, teherben, szabadságban magával egyenlővé tegye. — Vigasztaló, lélekemelő szavakat intézett ezután azokhoz, kik eddig az alkotmányon kívül állának. Meleg hálát mondott nékie a megye, a haza nevében, azon erős lélekért, önmegtagadásért, türelemért, mellyel kizárva a polgári jussokból, a polgári terheket mégis ők hozdozák. És ezáltal tevék lehetségessé, hogy jelen átalakulásunk ezen példa nélküli szeplőtlen módon történik, melyet nemcsak vér nem fertőztet meg, de még a békés nyugalomnak zavarodása sem nehezít. — Magasabb polgári erénynek monda, a Magyarországban eddig adózóknak nevezett osztálynak ezen magatartását, mint milyért sok másért babért tűznek fejére és oszlopokat emelnek. Meg fogja áldani őket a magyarok istene, és maradékainak jóllétben jutalmazni atyáiknak jóságát, és pótolni ezeknek szenvedését. De ne legyen — monda — a múltakról most szó, csak az előttünk lévő szép pályán igyekezzünk eljárni, minél méltóbban hozzánk, méltóbban hazához. — A magyar nemesség, mely eddig gyámképpen állott a hazában és óvta, kezelte közös polgári kincseinket, most midőn férfiúi korra lép az egész nép, leteszi hivatalát a felszabadult gyámoltat, mint véle egyenlő testvért szorítja szívéhez és egyesült lélekkel, egyesült erővel, egyesült cselekvéssel, és áldozattal eszközlendik ezután a hazának szent ügyét, és Isten áldása leszen rajtuk.