Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

A szabadságnak szent napja meg fogja tisztítni levegőnket, az eddig benn lappangott mirigytől, és az egyenetlenség, visszavonás, viszálkodás helyett, mely eddig sorvasztá a magyart, az egyetértésnek, egyesülésnek, mint malaszt­ja, s egyszersmind győzhetetlen ereje fogja lelkesíteni őt. — Máris a felekeze­tesség eddigi ellenségeskedése, mely amúgy is csekélyszerű, hogysem a jelen­nek roppant mivoltából csak emlékezetet is érdemelne, olvad, tűnik, mint a ta­vaszi nap elől a dér, fogadjuk ezt, mint vigasztaló előjelét jövendő állapotink­nak. Ez fogja legjobban biztosítani a rendet, csendet, békét átalakulásunkban, melyet megtartani, megőrizni, a polgári fennálló hatalmat tisztelettel, engedel­mességgel e részben segíteni, most még inkább, mint máskor, mindenikünknek legfőbb kötelességünk, mely minden áldozatot, önmegtagadást magunknak oda­adását kívánja tőlünk és mely által biztosítjuk csak, sőt tesszük lehetségessé átalakulásunknak eredményét, jussainknak, szabadságunknak életbe léptét. Azonban ideje monda, hogy ömledezésinknek véget vessünk, mert nem szavakkal, hanem cselekvéssel felelünk meg a jelen igényének. A rendkívüli körülmény, a megszokott formáinktól, melyeket azonban amennyire csak lehet­séges meg fogunk tartani, némi eltérést enged, sőt követel, így összejövetelünk, mely egyedül magány tanácskozásra volt célozva, egész népgyűléssé alakult ál­tal, mely azt vélem kötelességét mulasztaná, ha jelentőségét, és az egybegyűlt elemeknek erejét nem használná arra, hogy megyénk állapotjának biztosítására, és a polgári hatalom teendői könnyebbítésére megtegye, mi tőle telik. Ideigle­nesen, még ti. a nemsokára leendő közgyűlés törvényes hatalmához képest in­tézkedend. — Erre nézve azonban a formát, és rendet lehetőségig meg kell tar­tani, s így a törvényhatósági elnök foglalja el az elnöki széket, és nyissa meg ez értelemben a tanácskozást. És ez csakugyan így is történvén, az elnöki székhez közeledett első al­ispán Augusz Antal jobbját a nagy hazafi, Bezerédj Istvánnak oda nyújtván, és ez azt mint kiengesztelődésnek jelét egész készséggel magához szorítván az új alkotmányhozi hű ragaszkodásáról nyilvánított hű érzelmeinek kijelentése után helyét éljen kiáltások közt elfoglalá, és a gyülekezetet az ily fontos körülmények közt teendőkre felhívá. Erre ismét Bezerédj István táblabíró úr emelt szót és indítványba hozá, hogy a csend és közbátorság fenntartására a központban, Szekszárdon ti. az alispánokkal együtt közgyűlési tekintettel működendő vá­lasztmány — melytől a vidékekre szinte kiküldendő járásonkénti választmá­nyokra a körülményekhez képest utasításokat nyerendnek — neveztessék, hogy a választmányok helyein a nemzeti őrsereg felállítása a megbízandó választ­mány által azonnal megkezdessék — továbbá bizodalom nyilatkoztassák ezen népgyűlésből a fenséges nádor és miniszterelnök iránt azon kifejezéssel: hogy Tolna vármegye csak a magyar nemzeti felelős minisztériumnak a polgári ha­talom minden ágazatjaiban a nemzet függetlenségéhez képesti alakításával, je­lesen pedig külügy, hadi- és pénzállapot belefoglalásával látandja kielégítve a ha­za e részbeni szükségét, igényét és kívánságát, anélkül sem ő felségének ígérete, sem a minisztérium feladata teljesítve, sem a haza megnyugtatva nem lesz — végre az igazságnak folytonos kiszolgáltatása tekintetéből a törvényszékek ál­landósíttassanak ; mindezen indítványok, mint a szükségből felmerülő intézetek egyes akarattal elfogadtattak, és a jövő közgyűlés helyben hagyásának remélye alatt kötelező határozatok gyanánt megállapíttatván; a Sárközről is határozatai értelmében közgyűlési tekintettel rendelkező központi választmány tagjainak al­ispán urakon kívül Bezerédj István, Magyary Sámuel, Perczel Gábor, Sztanko­29* 451

Next

/
Oldalképek
Tartalom