Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép

tással szemben az állami iskolák kerültek túlsúlyba. A város gyenge burzsoáziája még azokat az alapokat is az állam kezébe adta át, amelyek az önkényuralom alatt, a dézsmamegváltáskor, majd az iskolaépítések során a városban a közmunkákból, az adományokból és az árengedménnyel megcsapolt vállalkozói haszonból keletkeztek, s egy nyugat-európai mintájú, plurális szerkezetű iskolarendszernek lehettek volna alapjai. A HELYI SAJTÓ A polgárosodás tanulási folyamatában az egyik legnagyobb hatású „taneszköz" a sajtó volt. Az első helyi lap, az 1873-ban indult Tolnamegyei Közlöny a Kaszinót a hírlapok „felzúdult papírtengerétől" elárasztva találta.

386 A többi egylet, s a kávéházak is tucatnyi újságot járattak. Az alapítások kiegyezést követő korszaka nemcsak a bankokra, malmokra, vasutakra terjedt ki, hanem a hírlapokra is. A gazdálkodás „ideiglenes kellemeibe" belefeledkezett szekszárdi nép nagy része mégis úgy tűnik, a korszak első felében kimaradt az „információrobbanás" hatósugarából. A sajtótermékek fogyasztásában mindvégig megmaradt a kettősség. Kalendáriumokon, a filléres ponyvairodalom, a vallásos és népi legendákat továbbéltető, városi rémtörténeteket terjesztő füzeteivel élt a parasztság és a kispolgárság

387

. Újságot a kispolgárok és a középrétegek vásároltak. A paraszti újságolvasás fórumai, az olvasóegyletek, jó húsz évvel elkéstek a hasonló, elsősorban alföldi mezővárosi olvasókörökhöz képest. Igaz, legalábbis a helyi lapok, nem hozzájuk szóltak. A „nagy politika" és a világ híreit is inkább országos lapokból merítették a mindennapi politizáláshoz.

38 A helyzet csak részben magyarázható a filoxérával, inkább a filoxéra hatását is súlyosbító eredeti elmaradottságra utal. Ahogy az iskolaügy fejlesztése, a szekszárdi helyi sajtó is elsősorban a középrétegek bázisára támaszkodott. Sőt, a 90-es évek sajtókonjunktúrája során keletkezett lapok már az új stílust, a modern társadalmi osztályok képződését, a középrétegek befeléfordulását és jobbra tolódását tükrözték. A szekszárdi és megyei címek alatt megjelenő lapok a belvárosi közönség fórumai voltak. A kialakuló, voltaképpen éretlen osztályviszonyokra, az önmagukkal elfoglalt középrétegek vakságára alig lehetne jellemzőbb dolgot találni, mint a filoxéra idején működő három hetilap, a Tolnamegyei Közlöny, de különösen a Szekszárd és Vidéke és a Tolnavármegye érdektelenségét a gazdák sorsa iránt. A Tolnamegyei Közlöny Az 1873. március 5-én megjelent Tolnamegyei Közlöny - vagy ahogy a városban röviden hívták, a Közlöny - közel tíz éven keresztül egyedül képviselte a helyi sajtót. A város és környéke uralkodó politikai beállítottságának megfelelően Kossuth-párti, majd függetlenségi lap volt. Felelős szerkesztője Boda Vilmos, tulajdonosa Grünwald Lajos volt - Boda később tőle vette meg sajátszerkesztésű lapját. Mint a tűzoltóegylet alapításánál, itt is a középrétegek függetlenségi „Boda-párti" zászló alatti egységesítésére törekedett. Azt a polgári nemzeti liberalizmust képviselte, amin maga Kossuth Lajos már 1849 után túljutott. Nemzetállamban gondolkodott, a nemzetiségek autonómiáját élesen elutasította. Az államnemzeti egység szellemében képviselte az osztálybékét a társadalmi rétegek között. Pártoskodás vádjával illette a kormánypárti Tolnavármegyét politikai lapként való megindulásakor, - saját függetlenségi lapját nem tekintette politikai lapnak.

389 Ennek jegyében szegült átmenetileg a megye birtokosainak, a Tolnamegyei gazdasági egyletnek, majd a Felekezeten kívüli tanítói egyletnek szócsövéül. Valószínűleg ez fordította a baloldali függetlenségiekhez hasonlóan bizonyos rokonszenvvel a szervezett munkásság felé is. Az ő lapjában találni a legtöbb utalást arra, hogy Szekszárdon, a belvároson kívül is élnek egyszerű „polgáremberek". Ezért a Szekszárd Vidéke ki is gúnyolta.

390 Rövid életű melléklapja, a Tolnamegyei Föld-