Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép

műves (1883-1884) mégsem a parasztsághoz szólt, hanem a Gazdasági egylet, földbirtokosok és gazdatisztek havi szaklapja volt. A hírlapírásnak ez a régi, romantikus jegyeket őrző stílusa a XX. századra soviniszta irányban radikalizálódott, különösen Horváth Ignác főmunkatársi, majd 1916-tól főszerkesztői működése alatt. Az első világháború melletti uszításban maga Boda Vilmos is részt vett még - olykor a többi, kormánypárti és konzervatív lapot is túlszárnyaló vérgőzös stílusban. A Szekszárd Vidéke A második helyi lap a zökkenőkkel induló Szekszárd Vidéke. Tulajdonosa és főszerkesztője

391 Geiger Gyula ügyvéd volt. A Közlöny és a Tolnamegyével szemben nem vasárnap, hanem csütörtökönként jelent meg. Kormánypárti, kispolgári és hivatalnok lap volt, amit leghatározottabban a havi politikai szemlét tartalmazó melléklete a Tolnamegye képviselt 1896-tól. Induláskor munkatársi gárdája igen vegyes volt. Főmunkatársa Kenézy Csatár, helyi költő volt, később Bodnár István hivatalnok-költő, a város társasági életének nevezetes alakja lett. Bodnár a Közlönytől pártolt át a Szekszárd Vidékéhez. A város gazdag polgárai (Braun Bernát nagybérlő, Fischer Mór), orvosa (Gályásy Lajos), református papja (Borzsák Endre), a tekintélyes szekszárdi tanító (Séner Ferenc) és neves pesti személyek (Pósa Lajos, Szathmáry Károly) közül megnyert munkatársaival együtt is a Közlönynél lényegesen alacsonyabb színvonalon képviselt hasonló célkitűzéseket. A középréteg „előítéletek miatt elzárkózó" csoportjainak közeledését kívánta - ő azonban a szabadelvű párt zászlaja alatt. Ezt képviselte melléklapja a Tolnamegyei Hölgyek Lapja is (1888-1895). Ő is az államnemzetben találta meg az egység alapelvét. A klasszikus szabadelvű szellemtől azonban eltérően kezdettől fogva asszimilálódó, magyarnótás kispolgári bázisához híven a magyarosítás mellett tört lándzsát - Bodához képest ezt is a jobboldalról: „magyarosodjunk... hogy a forradalmi s egyéb socialistikus elveknek termőtalaja ne legyen". Kulturális misszióját népszerűbben fogta fel. Míg Boda irodalmi tárcaíróinak többsége a „fentebb stilt", s a „nyugoti" irányt követte, Geiger a lapja köré gyűlt helyi költők és Pósa Lajos tollából származó művekkel a konyhai falvédőipar szövegeinek szállítója lehetett volna: „Ne szeress te engem nagyon Eszem azt a picziséged! Ne szeress te engem jobban, Úgy szeress csak mint én téged." „Fehér hattyú fürdik a tó közepén... - Tudja isten! olyan boldog vagyok én. Fürdők én is kedv-örömnek árjában, Mint a hattyú hűs ligetnek tavában". „Tavaszi nap verőfényes, A kislánynak csókja édes".

394 Pósa, Kenézy, Bodnár versei nótaszövegek voltak. Pósa verseit Dankó Pista és Lányi Géza megzenésítésében a Szekszárdi Dalárda is sikerrel énekelte.

395 A Tolnavármegye és a Közérdek Újabb tíz év múlva jelent meg, 1891 januárjától dr. Leopold Kornél ügyvéd és bankár belvárosi polgári lapja a kormánypárti Tolnavármegye. Az 1869-ben, a „zászló-afférban" fellépett hajdani Deák-párti megyei hivatalnokság mellé felnőtt a városban is a helyi tőkés burzsoá-