Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A város külterületének változásai és a közlekedés

munkásoknak. Mégis az állam útja volt, idegen territóriumként kezelték, s mintha ezt terjesztették volna ki saját helyi, megyei útjaikra is. Ennek jó példája a másik, külvilág felé vezető út, a keselyűsi hajóállomásra vezető Gemenci út kikövezésének kálváriája. Vita folyt már az építkezés szükségességéről is. Az élő Dunától holtágba rekedt Tolna község nem várva meg, míg a megye lassan intézkedni fog, már 1866-ban megépítette útját Domboriig. Csakhogy nem egyedül arról a négy kilométernyi különbségről volt szó, amennyivel Dombori a keselyűsi Holt-Duna-ágban fekvő szekszárdi kikötőnél messzebb esett Szekszárdtól. Az „ínségesekkel" a téli holtidőben építtetett út már elkészülte előtt egy sor embernek adott kenyeret - nem utolsósorban az építő vállalkozóknak. Féltették azonban kenyerüket a tolnaiaktól a hajóállomási járat fuvarosai, bérkocsisai, a kikötő munkásai, az odatelepült kereskedők is. Mégis évekbe tellett, míg a 12 km hosszúságú út megépült. Ennél mostohább sorsa csak a várost régiójával, a sárközi községekkel, Őcsénnyel és Deccsel összekötő közvetlen útnak volt. Ez a földút a város alatt az Alsó-legelőn kelt át egy fahíddal a Sárvízen, s a Sár szabályozásáig még a város előtt kettéágazott. Egyik ága a mai Wesselényi utcánál futott be a kórház elé, a másik - amelyik a szabályozás után megszűnt a vásártérre, körülbelül az ott később felépült múzeum irányába tartott. A Gemenci út építéséig ez volt a város kijárata keleti irányba. A Gemenci út nem vette át funkcióját hosszú ideig, amit az is bizonyít, hogy a Wesselényi utcai ága az 1890-es években, a sárközi vasút megépülte után is gátja volt a kórház terjeszkedésének. A kórház bővítésekor kikötötték, hogy két megrakott kocsi szélességű helyet kell hagyjanak az Őcsényi útnak, s a róla leágazó, a kórház épületeit elválasztó kis Kórház utcát sem engedték lezárni, forgalmi okokra hivatkozva.

32 A hajókikötő A keselyűsi hajóállomás végleges formájában 1879-ben, az alapítványi uradalomtól a DGTnek átengedett területen épült ki.

33 A július l-jén dúló orkán még a kikötő építése közben okoz zavart, amint - az újsághír szerint - „A Dunaszélen állomásozó kővel rakott hajók egyikét kidobta a szárazra...", a partra menekülő hajósokra pedig rádőltek a fák.

34 A nagyközségi tanács közgyűlésein és a hírlapokban (a Tolnamegyei Közlönyben és a Vasárnapi Újságban) folyó viták közepette az áru- és személyforgalom nagy része a hajóállomáson keresztül bonyolódott le. 1892 májusáig a Dunagőzhajózási Társaság távolsági személyhajói is feljöttek Keselyűsig. Naponta egy indult Budapestre, egy pedig Mohácson át Orsovára - télen a jégzajlásig a szerdai nap kivételével.

35 1892 és 1899 között a személyhajó Gemencnél kötött ki, és Keselyűsről propeller vitte ki hozzá az utasokat. A hajó este 10 órakor indult Budapestről és háromnegyed ötkor ért Szekszárdra (Gemencre); a párja este 11-kor indult Szekszárdról és reggel 8 órára ért a fővárosba. 1899 után már a propeller is megfeneklett az iszapban, s a járat megszűnt. 1893-ig a budapest-mohácsi helyi kofajárat is megállt Gemencen. A XX. század elején került újból napirendre a Sió rendezése és kotrása. Ekkor a város szabad kikötő létesítését tervezi, amire tervpályázatot is kiírt. A Sió vasúti hídjától keletre 400 m hosszú rakpartot építettek volna. A részletes árszabást is kidolgozták.

37 A hajójáratokhoz kihajtó csengős konflisok utáni nosztalgia valószínűleg megszűnésük után ébredt fel. Addig a város és az utasok el voltak foglalva a csengős kocsizás viszontagságaival, a rossz úttal - amit kikövezése után is elmosott a tavaszi olvadás -, a rossz kocsikkal, 1879-től a „fedett omnibusz"-járattal, s „agyonzsarolt lovaikkal", amelyekkel „kétharmadfél óra alatt szállítják az utasokat Szekszárdra", a bérkocsisok kapzsiságával és durvaságával. A bérkocsisok, tekintet nélkül az utasok kényelmére, biztonságára és a városi bérkocsi-rendtartásra, minél több embert és csomagot akartak felzsúfolni egy járatra, s a nekik kiszolgáltatott utasokkal szemben különböző jogcímeken „iszonyú követelésekkel léptek fel."

38