Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

EVEK: MEZŐVÁROSOK: SZEKSZÁRD: BÁTASZÉK: BÁTA: ETE: TOLNA: PAKS: FADD: KESZTÖLC: Haneszám <>0 82 91 190 702 272 190 1572/73 Lélekszám 400 540 605 1267 5210 1810 1266 Haneszám 40 67 103 160 700 240 132 8 1580/81 Lélekszám 270 447 687 1065 4660 1600 880 55 Haneszám Lélekszám 35 235 50 375 85 547 118 770 550 3665 100 650 90 600 3 22 1590/91 8. táblázat: A szekszárdi szandzsák mezővárosai adófizetőinek megoszlása 1572-1591 között A 8. táblázat a török adóösszeírások adóegységfogalmát, a hanét veszi alapul a lélekszám kiszámításához is. A magyar háztartásokat, tekintettel azok adófizető képességére, a törökök hanénak nevezték. Egy magyar háztartás adófizetőképessége mintegy 6 magyar Ft értékű vagyon szerint került összeírásra. így az egy adófizetőképes háztartás fogalmába élő lélekszámot nem tudjuk. Azonban a történeti statisztika a háztartások számát 5 fővel szorozza be, s az eredményt 30%-kal is megemelhetőnek tartja. Ilyen módon Szekszárd és a többi hét mezőváros népességét és egymás közötti arányuk megoszlását megközelítő értékben áttekinthetjük. A 8. táblázat adatainak összevetéséből látható, hogy a nyolc mezőváros népessége és gazdálkodása 1541 után csak mintegy 30 év múltán 1572 körül állt helyre. Verancsics Antal, Zay Ferenccel 1553-ban és Hans Dernschwam 1555-ben bécsi követség tagjaként utazott át Szekszárd táján és ott már felégett, elhanyagolt, üres faluhelyeket látott. Tudjuk az 1560-as években készített magyar összeírásokból hogy néhány helység rövidebb hosszabb idő után benépesült, mint pl. Csatár 1559-ben stb. Azonban nem tudjuk pontosan, hogy az 1572. évre az 1541 előtti népesség milyen aránya települhetett vissza. Szekszárd esetében biztosabban állítjuk, hogy a népesség szinte teljesen helyreállt. A környéken viszont a pusztatelkek aránya egy-egy helységen belül meghaladhatta az 50%-os arányt is. Ez a tény viszont nem a lélekszám, hanem a szántó igásökrök számának csökkenését jelenthette. A 8. táblázatban a nyolc mezőváros 1580-1591. közötti csökkenését is nagyobbára ez utóbbi körülmény kihatásának foghatjuk fel, mivel a háne-szám összeírása a szántóképességet jelentette. Az adóegység a termelőképességet mutatja.

113 Szekszárd első ismert török összeírása az az 1551. szept. 29-én kelt névjegyzék amely 24 gyalogos közmunkás és 23 igás közmunkás nevét őrizte meg. Ezek a következők: Bakos, Deli, Dékán, Domokos, Fábián, Ferenci, Gazsó, Gál, Gyenes, Huszár, Ihász, Kaszás, Kovács, Kis (2), Kun, Nagy, Rózsa, Szikó, Sete, Szabó, Török, Vida, Tót. Az igás közmunkások a következők: Babocsai, Bakos, Csáni, Csebeli, Csorbási, Fazekas, Gálád, Kun, Lovas, Nagy, Pál deák, Eréni, Siták, Soros, Szabó, Szegi, Torma, Tót (4), Velei, Vida.

114 Az összesen 37 családnevet viselő szekszárdi közmunkások (cserehor) 1551-ben az egész mezőváros népével együtt ekkor már az evangélikus vallás tanaival megismerkedhettek. Pál deák, mint igás közmunkáskénti összeírása bizonyíthatja, hogy a mezőváros feltehető jegyzője, mint háztartásfő nem kerülte el a török közmunkaszolgálatot, ami azt is jelenti, hogy ez az összeírás Szekszárd valamennyi akkori önálló háztartásfőjét érintette. A házas zsellérek gyalog, a gazdagok igás közmunkásokat voltak kötelesek kiállítani. Az összeírásban szereplők csupán a kiállításra kötelezetteket jelentik, akik maguk helyett egyegy cselédet küldhettek török közmunkát végezni. Ez az összeírás megmutatja, hogy 1551ben Szekszárd háztartásainak mintegy fele rendelkezett igával vagyis ökrökkel. Szekszárd táján a reformáció igen korán megjelent, Tolna mezővárosban már 1545