Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye
nyarán Eszéki Szigeti Imre prédikált. Ö utána 1545 telétől 1548 őszéig Tolnán Tővisi Mátyás prédikátor jelentős számú hívőt szerzett. Szigeti Imre 1549. aug. 3-án, Tolnán kelt Wittenbergbe írt leveléből a Tolna központból kisugárzó reformációról a következőket olvashatjuk: „sok városnak mezővárosnak és falunak, honnét a pápisták elűzettek egyáltalában nincs papja, s a tanulók is, kik onnan Magyaroszágra jönnek (t. i. Wittenbergből) féltik a bőrüket és kerülik a török területeket..." 1552 után, a szekszárdi szandzsák megszervezésével egy időben Szekszárd táján a helvét reformáció teljes diadalt aratott. Ezt csak 1570-es váltotta fel a kálvini reformáció. 115 A törökök a szekszárdiak termelőképességét adóztatták meg, s így a fejadófizetők jegyzékébe felvett adófizetők háztartásfők voltak. Ezek egy török hane-adófogalmat jelentettek. Ahol minden hane-számban egy-egy szekszárdi háztelket feltételezhetünk, így Szekszárd valamilyen telekkataszterét is mutatják. Az 1572/73. évben készült török fejadó defter, törökül dzsizje defter Szekszárd fejadófizetésre kötelezett háztartásainak családfőit nevük szerint őrizte meg. SZEKSZÁRD VÁROS: 60 hane-adófízető, 1. FELFALVI UTCA (mahalle): 15 hane-adófizető Adácsi, Csorba, Kerekes, Kis (2), Mészáros (2), Nagy (2), Sági, Somogyi, Szár, Szabó, Teleki, Tót. 2. SZEKSZÁRD UTCA (mahalle): 45 hane-adófizető. Apar, Ács (2), Bercsi, Boda, Bakó, Farkas, Garai (2), Gergely, Hadari, Horvát, Karai, Karácson, Kelemen, Kelencsei, Kis, Körösi, Margita, Makó, Marosi, Mészáros, Madaras, Móri, Nagy (3), Odor, Pap, Pirosd (3), Péter (2), Sóki, Szabó (2), Szakái, Szőni, Tót, Vas, Varga (3), Varozsdi. Ez a török dzsizje defter a legkorábbi forrás, amely Szekszárd kétutcás településformájáról tájékoztat. Ez a törökösszeírás az említett adóztatási fogalmak szerint készült, tehát csupán megközelítő értékű lehet, de a mezőváros török kori berendezkedésének alapjait megőrizte. A mai Marx Károly-Zalka Máté utca vonalában a török kori Szekszárd mahalle képzelhető el. Ebben a településrészben a leggazdagabb szekszárdiakat 45 háztelken láthatjuk. A török mahalle a. m. városnegyed-fogalom nem a magyar utcát, hanem általában két utca közötti lakónegyedeket jelenti. Ezért itt a Szekszárd mahalle talán a mellette lévő közöket is magába foglalta, mint pl. a mai Vörösmarty utca és Babits Mihály utca akkori környékét. Ez annál is inkább elfogadhatónak látszik, mivel a letelepedő törökök a vár kapuja előtti főtér környékét és a mai Bezerédj utcát választották ki maguknak. A Bezerédj utca felső részén a török temető és az alsó végén a Széchenyi utca 67. sz. háztelken pedig török fazekasműhely volt. Mészáros Gyula régészeti feltárása során megtalált török cserépedények maradványaiból Boszniából idetelepedett fazekasok működését állapította meg. 116 A dzsizje defterben feljegyzett Felfalvi utca a mai Bartina utca vonalában egészen a Kisbödő utcáig képzelhető el. Az itt említett 15 házhely a valóságban ennél több lakóházat jelenthetett, mivel az összeírás vagyoni cenzus alapján készült és itt a mezőváros szegényei éltek, sok ház nélküli zsellér és cseléd az összeírt házak udvarán és kertjében a gazdák házaiban húzódhatott meg. Ezért is Szekszárd 1572/73. évben megállapítható lélekszámának kiszámításához a 30%-os hozzátételt elfogadhatónak tartjuk. Ebben a 30%-ban véljük beszámítani a vagyontalan zselléreket, cselédeket és szőlőkapásokat. Szekszárd ekkor kiszámítható népességét mintegy 400 főre tehetjük. Ez a lélekszám nem sokkal kevesebb az 1440-es évekbeli lélekszámhoz viszonyítva, mivel Bácskai Vera szerint az akkori mezővárosok átlagos lélekszáma az 500 fő körül mutatható ki. Szekszárd mai területén az 1572/73. évi dzsizje defter feljegyezte Csatár és Ebes falu adófizetőinek névjegyzékét is. Rajtuk kívül még lényeges a szekszárdi családi kapcsolataival szorosan ideilleszkedő Őcsény falu hane-adófizetőinek megismerése. CSATÁR falu, 17 hane-adófízető, Barát, Boros, Farkas, Ferenci, Hári, Kis, Kozári (3), Nagy (3), Pál, Szemeni, Sütő, Tót (2).