Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A Bartina-hegy alatti település kialakulása

ettől függetlenül szállásán, a mai Szekszárd területén megengedhette egy esetlegesen fából épült kápolna működését. A különféleképpen előforduló névalakokat (Szerind, Zyrind és Zaránd, etc.) értelmezni pontosan nem tudjuk, csupán feltevés alapján, hogy az ótörök ere­detű „szarán- mak" vagy „szarin- mak" a.m. megtartani jelentésű szótőhöz az ómagyar ki­csinyítőképző „d" járult. így a személynév jelentése: „Kismegtartó" lenne(?!) Ebben a kér­désben véglegesen a nyelvészetnek kell dönteni. 12 A Koppány személynév feltehetőleg szintén ótörök eredetű: „kop- mak", azaz felemelkedni jelentésű ige melléknévi alakja: „Kapán", ami „Felemelkedő" jelentésre vihető vissza. Másik magyarázata szerint a török „kában", azaz Vaddisznó szóból is származhatott. Azonban létezik egy ószláv „kopan", azaz folyókönyök jelentésű szóból való értelmezése is. A magyar krónikák elmondják, hogy Koppány, aki Géza fejedelem uralma idején so­mogyi vezér (dux) volt, az ő halála után - úgymond - vérfertőző házasság révén feleségül akarta venni Géza fejedelem özvegyét, Saroltát, s meg akarta ölni Vajkot, a későbbi István királyt, hogy annak korábbi hercegségét (dukátusát) megkaparintsa és alávesse saját hatal­mának. 13 Azonban István 997 októberében, a Veszprém melletti Sóly közelében Koppány seregét legyőzte, s így a tolnai - most már a királyi uradalom Szekszárd környékével együtt - István birtokába került vissza. István király 1009-ben megalapította a Tolna és Baranya vármegyét magába foglaló pécsi egyházmegyét, s élére Bonipert püspököt állította. István király az akkor uralkodó keresztény eszményt vallva és terjesztve, Pécsváradon királyi mo­nostort alapított Szent Benedek tiszteletére. A benedekrendi monostor fenntartására a ki­rályi birtokszervezethez tartozó települések egy részét adta át. Az utóbbiak között megta­lálhatjuk Szekszárd birtok egy részét is. A pécsváradi bencésrendi apátság 1015-ben keltezett királyi alapítólevelében, amelyet csupán későbbi átírásaiból ismerünk, összesen 41 helység eladományozása szerepel. Az ala­pítólevél 1058. évi első átírása és a többi is, az említett 41 helység között Szekszárd birtok egy részét is felsorolják. A későbbi keltezéssel átírt adománylevelek szövegéből megismerhet­jük a pécsváradi apátság uradalmának szolgáltatónépeit, és birtokállományának differen­ciáltságát. István király, Anasztáz első helyi bencésrendi apátnak adományozhatta Pécsvá­radon a négyszögletes földvárban álló központi udvarházat és az innen irányított 41 helysé­get egészében vagy részben. A pécsváradi apátság épületét csak 1038 körül építették fel vég­legesen. Felszentelése is 1038-ban történt meg, s építésénél jelentős szerepet játszhatott a Bizáncból behívott Orseolo Péter „trónörökös", a későbbi I. Péter király is. A pécsváradi apátság birtokát jelentő 41 helységben összesen 1107 fő szolgáló személyről tudunk. Ezek közül a szabad harcos jobbágy (miles), a legnagyobb szabadsággal rendelkezők az összné­pesség 18%-át, a félszabad lóval szolgálatot tévők (monistrales) a 14%-át, a lóval, szekérrel és élelemmel szolgálatot tévők (udvarnokok) a 48%-át jelentették. A pécsváradi Szent Bene­dek nevét viselő apátság birtokszervezetének népességéhez részben az akkor Szekszárdon élők is beletartoztak. 14 Az említett alapítólevélből Szekszárdról a következők olvashatók: „...Szekszárd (Zaczard) negyedét, ami a „Nagy Hegy" alatt fekszik, közösen bírják utódaimmal", - mond­ja a szövegben István király adományozása során -, „...úgy a földeket, mint az erdőket, a szőlőket, a halastavakat, a nádasokat és a kaszálókat, kivéve a Szent Benedek udvarházával szomszédos ligetet, ez csakis őket illeti meg...". 15 Ez a szöveg kifejezésre juttatja, hogy az (1015-) 1038 és 1058 közötti években a Szekszárd nevű település népe a „Nagy Hegy" (a mai Bartina) alatt lakott, valószínűleg a mai Bartina utcában. E településen egy, a pécsváradi apátság uradalmához tartozó udvarház is állott, amelyet az 1058. évi átírt oklevél „Curia Sancti Benedicti" néven említ. Ez az udvarház pedig a mai Béla tér északi oldalában, a mai Zalka Máté utca és Dózsa György utca között állhatott, s mögötte a Séd-patakig az említett liget terült el. Ezenkívül még régészeti feltárásokból értesülhetünk arról, hogy az akkori Szekszárd településnek már egy jelentős plébánia temploma is állott. A két urasággal ren­delkező szekszárdi lakosok első plébánia templomának XI. századi falmaradványait Kozák

Next

/
Oldalképek
Tartalom